Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a Dunántúl településtörténetéről rendezett III. konferenciáról (Farkas Gábor) 1095/VI
BESZÁMOLÓ 1103 falvakból sem. További kutatás során lesz megállapítandó, mik lehettek a mélyebb gyökerei annak, hogy a völgységi járás német parasztjai idegenkedtek 1848-1849-ben a magyar nemzeti ügyet szolgálni. Mészáros László „Jellasics támadása és az alföldi népfelkelés Csepel-szigeti hadikörzete 1848 őszén” című előadásában a forradalmi Pest-Buda védelmének kiemelkedő eseményeit idézte fel. Elemezte a lakosság etnikai megoszlását, a nemzetőr sereg szervezésének folyamatát, az alföldi népfelkelőknek a Roth-hadtest megsemmisítésében játszott szerepét, a hadikörzet parancsnokának, Görgey Artúrnak gyors előmenetelét, és Zichy Ödön Fejér megyei nagybirtokos kivégzésének körülményeit. Tegzes Ferenc „A horvát katonák magatartása az 1848 szeptemberi intervenció idején Baranya megyében” c. előadása szerint Jellasics hadait a határőrvidék katonái kivételével erőszakkal kényszerítették a magyar forradalom leverésére. Baranya földjén a horvátok viselkedése nem volt ellenséges. Jellasics, aki egy szűk horvát nacionalista csoport élére állva Európa legreakciósabb politikai rendszerével szövetkezett, a Habsburgellenforradalom eszközévé vált, a horvát népben támaszt nemigen talált. Füzes Miklós „Batthyány Kázmér és a nemzetiségek”c. előadása is rámutatott arra, hogy a magyar rendi nacionalizmus a nemzetiségi jogokat nem ismerte el. Az emiatti feszültséget az ellenforradalom használhatta ki 48 őszén. Batthyány, aki a Dráva—Duna szögét megtisztította Jellasics csapataitól, a horvát foglyokkal szemben tanúsított bánásmódjával valószínűleg a horvátokkal való megegyezés útját kívánta egyengetni. Az előadás ismertette Batthyány szerepét a szerb lázadás leverésében, majd elemezte a románokkal való egyezkedéseket is. Ezek azonban nem vezettek eredményre. Erdős Ferenc „Fejér megye császári biztosai az ellenforradalom szolgálatában” c. előadása a megye 1849. évi ideiglenes megszállását, a parasztság körében elszigetelten jelentkező osztrákellenes mozgalmakat jellemezte. Gyulai Gaál Ede császári-királyi biztos az ellenforradalom céljainak megfelelően 1849 január—április között átszervezte a megye és Székesfehérvár adminisztrációját. Törekvésében különösen a földbirtokosok támogatták. A biztos nem tudta megszilárdítani a császári uralmat: a honvédsereg győzelmes tavaszi hadjárata, a nép növekvő ellenállása arra kényszerítette, hogy 1849 április végén elmeneküljön. Az 1849 júniusában kibontakozó osztrák-orosz intervenció idején ismét császári hadak dúlták fel a megyét. A várost biztosító császári helyőrséget népfelkelők augusztus 10-én elűzték. Honvédegységek és irreguláris csapatok augusztus 19-ig tartották Székesfehérvárt és a megye egyes részeit. Héringh Ignác, az újonnan kinevezett biztos, miután Falkenhayn és Jablonowsky vezérőrnagy egységei leverték a felkelést, katonai uralmat vezetett be. Lukács László „Az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc emléke a Fejér megyei néphagyományban” c. felszólalásában Fejér megye falvaiban gyűjtött történeti mondák, népdalok, kéziratos paraszti feljegyzések segítségével azt vizsgálta, hogy a forradalom és a szabadságharc helyi eseményei (a jobbágyfelszabadítás, a nemzetőrség és a honvédsereg szervezése, a pákozdi és móri csata, az ozorai diadal, a szabadságharc bukása és az önkényuralom) hogyan őrződtek meg a néphagyományban, a népi emlékezetben. Valamennyi eseményhez ugyanis napjainkig élő hagyomány anyag kapcsolódik, főként történeti mondákban és népdalokban.
