Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a Dunántúl településtörténetéről rendezett III. konferenciáról (Farkas Gábor) 1095/VI
BESZÁMOLÓ 1099 Vizsgálta az országos közigazgatási és gazdasági intézkedések helyi hatását, illetve megvalósítását. Megállapította, hogy a kereskedői réteg struktúrája számbelileg változott és átrendeződött a századelő viszonyaihoz képest. A Kereskedelmi Társulat gazdasági tekintetben is elvesztette céhes hegemóniáját, de megőrizte céhes szervezeti formáját. Társadalmi tekintélye nem csökkent, így szerepet játszott a helybeli és a város határait túllépő országos szociális, gazdasági és kulturális tevékenységekben: vasútépítés, postaforgalom, jótékonysági akciók stb. A társulaton kívüli kereskedelem fontos tényezői: a migráció, a hagyományos ágazatok differenciálódása, az új szakmák megjelenése, a nagykereskedelem, a szállítmányi és bizományi vállalatok kifejlődése, a mezőgazdaság—ipar-kereskedelem összefonódása. A tőke felhalmoz óda st, a pénzforgalom gyorsulásának kereskedelmi hatását reprezentálják a pénz-, a hitel- és a biztosító intézetek, a bankok, pl. a Székesfehérvári Takarékpénztár megalakulása és működése. Lendvai Anna „Nagykanizsa ipari fejlődésének kezdeteiről” adott előadásában áttekintő képet. A város tőkés iparának kibontakozását a feudális jellegű kötöttségek gátolták. Hiába voltak a céhek szervezetében jó szakmák, azok a fejlődést már nem vitték előbbre, s a kézművesek pauperizálódása a 19. század közepétől fokozódott. A kereskedelmi tőke segítségével létesültek az első gyári jellegű vállalkozások, majd a banktőkének is lett szerény szerepe a kapitalista ipar létrehozásában. A gyári vállalkozások élén az élelmiszerfeldolgozás állott. Pámiczky Józsefné „Urbanizációs folyamat Székesfehérvárott 1848-1868 között” címet viselő előadása a várostörténet szempontjából eddig eléggé elhanyagolt területre hívta fel a figyelmet. Székesfehérvár a múlt század közepén inkább egy vidéki mezőváros képét mutatta. A városrendezés lassan indult el, és tőke hiányában az utcák kövezése, a járdaépítés, a csatornázás s általában az urbanisztikai feladatok megoldása rendkívül vontatottan haladt. Benczéné Nagy Eszter „Zalaegerszeg lakosságának területi mobilitása a 19. század közepén” c. előadását a mezőváros házassági anyakönyveiből vett adatokra és az azokból levont következtetésekre alapozta. Felhasználta még a népösszeírásokat, valamint az 1869. évi népszámlálás eredményeit is. Megállapította, hogy a városba vándorlás nagysága feltűnő jelenség, különösen a férfi lakosság körében. Ezek nagyobb százaléka iparos volt, akik munkát, megélhetőségi lehetőséget keresve jutottak el a vármegye székhelyére. Szili Ferenc „Kaposvár jogi státusa” c. hozzászólása elejéd a mezővárosi fejlődés általános vonásait ismertetve megállapította, hogy a mezővárosokban a gazdasági élet kibontakoztatásának általában jobb feltételei voltak, mint a szabad királyi városokban. Ennek eredményeként a 19. század közepén sok mezővárosunkban koncentrált kisipar alakult, és nagy tömegű lakosság élt. Kaposváron 1861-ben a lakosság az úrbéri egyezség kapcsán kedvező lehetőségeket kapott a tőkés kibontakozáshoz. * A művelődéstörténeti szekciót Kanyar József vezette, aki Az abszolutizmus iskolapolitikája a Dunántúlon, különös tekintettel Somogy megyére címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a magyarságra erőszakolt önkényuralmi rendszerben a polgári társadalom fejlesztésére irányuló tendenciákat észre kell venni. Ilyen volt Thun Leó oktatásié Századok 1979/6
