Századok – 1979
Beszámoló - Szimpózium Brnóban a csehszlovák hungarisztika problémáiról (Niederhauser Emil) 1061/VI
BESZÁMOLÓ 1063 A történeti szekció első ülését a régebbi történeti témáknak szentelték. A régész Lubomir Havlík a szlávok és magyarok 9—11. századi kapcsolatairól tartott előadást, amely a régészeti és az írott források összevetéséből indult ki. Azt bizonyította, hogy a nagymorva állam egyes területein az élet kontinuitása nem szűnt meg 906-ban, a magyar támadással, feudális központok még egy-két évtizedig továbbra is fennmaradtak. M. Ku&ra az állam és a feudális társadalom létrejöttét vizsgálta a Kárpát-medencében, a nagymorva és a magyar állam kialakulását vetette össze, hangsúlyozva, hogy a feudalizmus nyugati típusát a kereszténység felvétele gyökereztette meg. E. Stavrovsky professzor a szlovák—magyar etnikai határterület antifeudális felkeléseiről tarott előadást, azonban ezen a kereten túllépve az 1437-es felkeléssel, a 15. század végi észak-kárpáti, Mucha vezette felkeléssel és a 17. századi felkelések egyes kérdéseivel foglalkozott, elsősorban az egyes felkelések közti különbségeket hangsúlyozva. Befejezésül a Rákóczi-szabadságharcra is kitért, véleménye szerint 1707 volt itt a fordulópont, mert ettől kezdve a jobbágyok már nem támogatták a felkelést. Viszont ebben a felkelésben sokkal erősebb volt a különböző nemzetiségű jobbágyok együttes harca, mint pl. 1514-ben F.Hejl, M.Marecková és R. Fiser kollektív előadása a 16—18. századi közép-európai gazdasági kapcsolatokat vizsgálta; a Fiser által felolvasott rész a 17. sz. második felének kereskedelmi kapcsolatait tárgyalta a harmincadj egy z ékek alapján, elsősorban Wroclaw és Magyarország kereskedelmét. Sziléziából textilárut vittek Magyarországra, innen pedig nyersterményeket; a réz Wrociawon keresztül jutott el Hamburgba. Sziléziának persze Németalfölddel, Lengyelországgal, az osztrák tartományokkal és Velencével is szoros kapcsolatai voltak. Wroclaw volt a fejlettebb a magyarországi kereskedelemben, ezért nem volt ez egyenlő felek kapcsolata. A tömegfogyasztási cikkek helyét ebben a korszakban a luxuscikkek kezdték átvenni. Zdénka Veseiá a magyarországi protestánsokról és szlovákokról mint az oszmán politika vélt szövetségeseiről tartott előadást, az oszmán feudális rendszer felvázolása után arra utalt, hogy a kormányzat külföldön szövetségeseket keresett, ezért támogatta a 17. századi rendi felkeléseket, Erdélyt mint vazallusát is felhasználta, ezekben a protestáns elemre volt tekintettel. A királyi Magyarország északi megyéiben élő szlovák lakosságot megkülönböztették a magyaroktól, horvátoknak nevezték őket, azon az alapon, hogy többségük katolikus, és szláv (gyakorlatilag horvát) nyelven intéztek hozzájuk leveleket. Az élénk vitában egyrészt a legrégibb korszak keltett érdeklődést; szlovák részről felvetődött, hogy az államalakítás problémáit sokoldalúan kell megközelíteni, példaként megemlítették, hogy a Hont—Pázmán nemzetségből származó Bakost egy pecsét felirata BohuSnak nevezi, tehát valójában a magyar uralkodó osztályba bekerült szláv előkelőről van szó. Ugyancsak többen említették, hogy a felekezeti hovatartozás kérdése a feudalizmus korában igen fontos probléma, politikai és kultúrtörténeti tényező, ennek kutatását a marxista történettudomány eddig elhanyagolta. Josef Válka hozzászólásában a nagymorva kérdés eddigi tárgyalásában egy felvilágosult, hiperkritikus és egy romantikus szakaszt különböztetett meg, ezt a pozitivizmus már leküzdötte, de a két szakasz elemei még később is felbukkantak. Figyelmeztetett arra, hogy a szlávoknál meg kell különböztetni az etnikai kontinuitást a nagymorva állam idejétől kezdve és a hagyományt, a történeti tudatot, amelyben ilyen kontinuitás nem volt. Felvetődött a törökellenes harcok társadalmi bázisának a kérdése is, mint olyan probléma, amelyet eddig ugyancsak nem kutattak.
