Századok – 1979
Beszámoló - Szimpózium Brnóban a csehszlovák hungarisztika problémáiról (Niederhauser Emil) 1061/VI
1064 BESZÁMOLÓ A szekció második ülésén Niederhauser Emil A magyar nemzeti mozgalom és a kelet-európai megújulási mozgalmak címmel tartott előadásában a magyar mozgalom sajátos vonásait is felvázolta az általános kelet-európai ismérvek mellett; utalt pozitívumára, hogy ti. a polgári átalakulás gazdasági és társadalmi teendőit nagy súllyal tárgyalta, ,de negatívumára is, az egyéb magyarországi nemzeti mozgalmak meg nem értésére. Milan ^merda lényegében véve ugyanezt a problematikát tárgyalta a magyar nemzeti ideológia kialakulásáról szólva, de sokkal messzebbre nyúlt vissza az előzményeket illetően, hangsúlyozta a rendi ideológia kontinuitását, mint az ideológia kialakulásának alapvető meghatározóját, utalt arra, hogy már Komensky Gentis felicitas c. iratában a nemzetiségek el magyarosítását ajánlotta, továbbá hivatkozott Herder jóslatának hatására a magyar nemességre. A jakobinusok nemzeti programja nem hatott. A magyar nemzeti mozgalom alapjában véve ugyanolyan volt, mint a többi korabeli kelet-európai nemzeti mozgalom. MikuláS Pisch a magyar uralkodó osztály és a szlovák nemzeti mozgalom külpolitikai orientációjáról beszélt a dualizmus idején, a magyar szakirodalom eredményeire is hivatkozva kimutatta, hogy magyar külpolitika ugyan nem volt, de a magyar uralkodó osztálynak volt bizonyos befolyása a Monarchia külpolitikájára, a magyar állásfogalást az szabta meg, hogy a kortársak felismerték: a teljesen önálló Magyarország nem maradhat fenn, tehát valamiféle ausztro-hungarizmus jött létre. A szlovák külpolitika orientációja természetesen a magyarral ellentétes volt, a szlovákok a haladó mozgalmak felé orientálódtak, az 1870—90-es években ez a balkáni népek szabadságmozgalma volt, ezt Oroszország támogatta. A szlovák mozgalom csak a szlavofiloktól kapott ekkor támogatást, anyagit is, nem az orosz kormánytól, tehát a pánszlávizmus vádja indokolatlan volt. A szlovákoknak 1914-ig nem volt emigrációs központjuk. A Monarchia külpolitikájára viszont élénken reagáltak, általában negatívan. Kun Miklós számos, eddig ismeretlen levéltári adatot sorakoztatott fel Josef Václav Fric és Klapka György emigráció alatti kapcsolataira, amelyek 1860-tól kezdve Párizsban bontakoztak ki, ahol mindketten hasonló körökben mozogtak. Fric számos értékes információt adott Klapkának a cseh emigránsokról. C. Neías a cseh banktőke magyarországi kapcsolatait a Őeská prúmyslová banka (Cseh Iparbank) példáján mutatta be, a bank először bécsi filiáléja, majd a budapesti Cseh-Magyar Bank útján hatolt be a magyarországi gazdasági életbe. 1907-től kezdve csak budapesti üzletfelei voltak, a klasszikus bankügyletek mellett nyersanyagok kitermelésére létesülő részvény társaságok alapításában játszott nagy szerepet; a többi cseh banktól eltérően nem tevéknységének szláv jellegét hangoztatta, nem is támogatta a neoszláv mozgalmat, hanem a prosperitást tartotta egyedül irányadónak. A vita elsősorbaan a nemzeti problematika körül forgott, ahol a hozzászólók hangsúlyozták, milyen eredményes a kérdések nemzeti előítéletek nélküli, marxista megközelítése. A magyarok a francia nemzetfogalmat vették át, mert az a magyar nemesség számára a nemzetiségekkel szemben kedvező volt. A felvilágosodás optimizmusa után a 19. századi nemzeti mozgamakban erőteljes pesszimizmus mutatkozik, félelem a nemzet jövőjét illetően. Viszont illúzió az, hogy ebben a korszakban voltak olyan nemzetek, amelyek csak védekeztek másokkal szemben, valójában, éppen a félelemből eredően, minden nemzeti mozgalom valamilyen formában támadólag is lépett fel a többiekkel szemben.
