Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
1048 BENCZÉDI LÁSZLÓ következmény nélkül) egyszeri intézkedésnek tekintendő, amit csupán a rendkívüli háborús helyzet tett szükségessé, s ezért senki „meg ne ütközzék rajta.”24 Más esetekben azonban már elhagytak mindenféle győzködő érvelést, s a különböző jogok, szokások, „autoritások” megsértését egyszerűen azzal indokolták, hogy az „kegyelmes urunk parancsolatja”.25 Ilyen és sok más ehhez hasonló eset láttán tulajdonképpen nem okozhat meglepetést, ha a forrásokból időnként Thököly rendkívüli presztízse, olykor valóban királyi tekintélye tárul elénk,26 mint ahogy azon sem csodálkozhatunk, ha másfelől a fejedelmi parancsok által csorbított és megsértett „autoritások” (ámde legkevésbé a szabad királyi városok!) részéről ellenszenvet és haragot tapasztalhatunk Thököly hatalmával szemben, ami így is hagyományozódott át későbbi korokra.27 Ha tehát Thököly az utókor nemesi köztudatában (így már a Rákóczi-korban is) meglehetősen rossz „minősítést”-t kapott, úgy a nyomasztó emlékekhez alighanem a fejedelem e keménykezű, a rendi joghatóságokba gyakran belegázoló politikai eljárása is hozzájárult, amivel természetesen távolról sem kívánjuk kétségbe vonni, hogy a Thökölyről idők folyamán kialakult negatív összképnek más olyan valós összetevői is voltak, mint Thököly török politikája, a kuruc hadak komiszkodása stb. Ennek a sötét tónusú képnek mégis fontos elemét képezhette az a fajta vélekedés, amelyet a felkelés bukása után, a Thökölykorszakra visszatekintve, az egyik zempléni nemes emígy foglalt össze: „Nem szeretem az olyan királyt, aki gyakran kertem körül jár, az asztagjaimat számlálja, pecsenyémnek szaga az orrát üti, hanem az olyat szeretem, aki messze lakik tőlem, s akinek csak hírét hallottam.”2 8 Amiből félreérthetetlenül kiderül tehát, hogy a hazai nemességnek legalábbis egy része, saját személyes tapasztalatai alapján, jobban biztosítva látta a maga osztály- és rendi érdekeit a bécsi udvar (akár abszolutisztikus!) „messzi” uralma, semmint a „közeli”, azaz hazai fejedelem „asztagokat számláló”, minden apróságra figyelő, keménykezű uralkodása alatt. 24így érvelt pl. a szepesi kamarának több harmincadoshoz eljuttatott 1683. máj. 10-én kelt kiadványa, amely a kereskedőket az Erdélyből és Máramarosból behozott só után a szokott „accidentális” són kívül külön sótized fizetésére is kötelezte. TSzL. III/3. 2SEzt válaszolta pl. a kamara 1682 nov. 19-én Sáros vármegyének, amikor az kifogásolta, hogy a nemesi felkelésről elmaradt személyek javainak konfiskálását a kamara a „vármegyék autoritásának labefactálásá”-val nem a megyei közegekre, szolgabírákra stb. bízta, hanem a maga emberei útján hajtotta végre. TSzL. III/2. 2 6Ennek illusztrálására csupán mutatóban idézzük az alföldi túriak egy földesurukhoz, Kállay Miklóshoz intézett 1683 jan. 16-án kelt levélrészletét: „Nyilván lehet Nagyságod előtt, hogy Fejedelem Késmárki gróf Thököly Imre urunknak minemű autoritása avagy plenipotentiája, teljes hatalma legyen a tartományokon, városokon.” OL P. 343. Kállay-család levéltára, fasc. 5., folio 368-369. (Aláhúzás tőlem, B. L.) 2 7 Ami Thököly és a szabad királyi városok vallásilag erősen motivált viszonyát illeti, az minden tekintetben külön tárgyalást és feldolgozást kívánna. Azt tudjuk pl., hogy a Sáros vármegye és az eperjesi magistrátus között támadt különböző joghatósági konfliktusokban Thököly nemegyszer a város pártjára állt. A sárosi nemesség emiatti szemrehányását éles szavakkal hozta a fejedelem tudomására a hozzá készülő követeknek adott 1684 májusi megyei utasítás. Sáros vármegye levéltára, Presov, Protocolla Congregationum, 185/16. 2 8 Nagymihályi Ádám e kijelentéséről Zathureczki László kamarai tiszt értesítette a szepesi kamarát Homonnáról 1686 jún. 23-án. OL Repraesentationes, raksz. 3264. Mindezek alapján felvetődhet persze a kérdés: ha egyszer Thököly, mint fentebb láttuk, oly gyakran tette magát túl a fennálló nemesi törvényességen, vajon nem helyén
