Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
1046 BENCZÉDI LÁSZLÓ kényszerítette adótartozásaik megfizetésére, méghozzá nem is a Habsburg-korszak legutóbbi, mintegy 16%-kal enyhített 1678, évi, hanem korábbi és szigorúbb 1673. évi adóiimitációja alapján.1 9 Thököly központosító törekvéseivel, s ezen belül a szepesi kamara működésével kapcsolatban külön-külön lehetne foglalkozni a rendkívüli fejedelmi és kamarai biztosok, a kommisszáriusok kiküldésével, az államapparátusban és -háztartásban elrendelt különböző' racionalizálási és takarékossági rendszabályokkal, az állami bevételek emelését célzó különféle intézkedésekkel, a kincstári birtokok és javak hozzáértő kezelésére vonatkozó fejedelmi előírásokkal stb.,20 de ezek részletezésére mostani rövid áttekintésünkben nem vállalkozhatunk. Itt csupán arra a körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a Thököly-felkeléssel foglalkozó történeti irodalomnak feltűnő hiányossága a Thököly-kori kamarai igazgatás vizsgálatának elmulasztása, márpedig az első kuruc fejedelemség jellegének, eredményességének a megítéléséhez, meggyőződésünk szerint, ennek a területnek a feltárása igen fontos, s másunnan nem pótolható támpontokat nyújthatna.21 S éppen ezért — a forrásfeltárás és -ismeret elégtelen szintje miatt — kell erős fenntartással és kétkedéssel fogadnunk Szekfü Gyula sommás ítéletét is, aki, mint emlékezetes, egyebek között a szervező tehetség hiánya miatt marasztalta el a kuruc fejedelmet.2 2 Hangsúlyozva, hogy a thökölyánus államszervezet szisz tematikus forrásfeltáráson alapuló monografikus feldolgozása még ezután megoldandó feladata történetírásunknak, eddigi levéltári anyagismeretünk alapján, Szekfűvel ellentétben, egyenesen annak a feltevésünknek adnánk hangot, hogy Thököly, több más adottsága mellett, egyebek között államfőként is figyelemre méltó szervezőtehetségről tett tanú bizony ságot. 19A Thököly-kori magasabb adókulcs a fejedelemnek a szepesi kamarához intézett 1683. okt. 25-i rendeletéből derül ki félreérthetetlenül. TSzL., Ш/2. — A hátralékos megyékkel szembeni konfiskációs rendszabályokra, ezek végrehajtására, illetve hatékonyságára a kamara vonatkozó kiadványaiból következtethetünk. Ld. TSzL III/3, egyebek között 1683. jún. 30. és okt. 15. — Az adóztatás módszerében követett eljárásbeli különbségekre éles fényt vet egyébként az is, hogy hasonló esetekben a Habsburg-kormányzat általában a különösen a francia abszolutizmus történetéből hírhedtté vált „dragonnade”-ok alkalmazásához folyamodott, amely mondanunk sem kell, nem a hátralékos megyék tisztikarát, hanem alattvalóit sújtotta. 20 Mindene nézve bőséges és mindeddig feldolgozatlan forrásanyag található részben az OL E. 254. alatti Repraesentationes sorozat 3256. raksz, csomójában, részben a Thököly-kori szepesi kamara TSzL-ban levő III/ 1-9. sz. alatti négy fasciculusban. A kérdés feldolgozása külön tanulmányt igényel. 21 „(1682) augusztus 14-én Thökölyé lett Felső-Magyarország fővárosa (ti. Kassa), s a szepesi kamara átalakult Thököly kamarájává”- írta ezzel kapcsolatban Ángyai Dávid mindmáig alapvetőnek tekinthető „Késmárki Thököly Imre, 1657—1705” c. könyvében (Budapest, 1888- 1889, I-II; I. 268.), de egy-két alkalmankénti utalástól eltekintve, többet nem is igen tudunk meg tőle a kamara Thököly alatti működéséről. (Igaz, Angyal Thököly Imre élettörténetét írta meg könyvében, s nem a Thököly-féle államszervezet működésének feltárását tűzte ki céljául). - Azóta újabb történeti irodalmunkban Maksay Ferenc feldolgozásában nyomtatásban is megjelent a Thököly-felkelés levéltárának szakszerű és pontos ismertetése (A Thököly-szabadságharc levéltára, Levéltári Közlemények, 1955, 65-79), amely jellegéből következőleg a Thököly-kori kamara működésére is fontos utalásokat tartalmaz. De ez a feldolgozás a levéltári ismertető leltár funkcióját tölti be, s hivatal történeti utalásai sem pótolhatják a korabeli kamara állam szervezeti és politikai jelentőségének vizsgálatát.. 22 Ld. Hóman Bálint — Szekfü Gyula, Magyar történet, 3. kiadás, Budapest, 1935. IV. 197. Az aztán más kérdés, hogy a Thököly-féle államteremtő-központosító kísérletnek, akárcsak külpolitikai vonatkozásban, úgy a hazai társadalmi és politikai adottságok
