Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
1040 BENCZÉDI LÁSZLÓ félreérthetetlenül kiolvasható a felkelés, az ahhoz vezető szervezkedés, de főként a felkelés elfojtását követő vizsgálatok ránk maradt történeti dokumentumaiból. Sok jel mutat arra, hogy a nemesi köztársaság irányzat elsősorban az ország északkeleti 13 vármegyéjében eresztett mély társadalmi gyökeret, s hogy egyik fő képviselője Bocskai István zempléni főispán volt, akit az egykorú források — a rendi szervezkedésre oly jellemző szóhasználattal — gyakran a kelet-magyarországi konspiráció „directora” -kével emlegettek. A zempléni főispán, a század eleji Bocskai fejedelem e késői leszármazottja — Pauler Gyula találó jellemzésében: „egy nagy névnek gyenge képviselője”2 — eredetileg a katolikus Rákóczi-ház elleni protestáns-kálvinista ellenzék vezéralakjaként tűnt fel még az 1660-as évek közepén, de már Wesselényi nádor 1667 márciusában kelt végrendelete őrá bízta a 13 vármegye politikai ügyeinek intézését is.3 Működésére a következő támpontot Szente Bálint országbírói ítélőmester egyik későbbi tanúvallomása szolgáltatja, amely szerint Bocskai a környező megyék ellenzéki nemeseit 1667 őszén gyűlésre hívta magához, ahol is egy jövendőbeli nemzeti király vagy kormányzó választásáról folytattak egymás között tanácskozásokat.4 Ugyancsak Szente vallomásaiból tudjuk azt is, hogy Bocskai és a körülötte tömörülő nemesek Zrínyi Péter francia szövetségi terveitől eltérően inkább az erdélyi-török orientációra hajlottak, mert — mint azt a francia elképzelésekkel kapcsolatban Bocskai oly jellegzetes rendi érveléssel fejtegette — „a franciák túl messze vannak, és kegyetlenül kormányoznak!'.5 S hogy ezzel a franciákkal szembeni idegenkedéssel a zempléni főispán korántsem állt egyedül, azt a nemesi szervezkedés egy másik vezetőemberének, Szepesi Pál borsodi alispánnak egyik levele is valószínűsíti, amely szerint „a magyarok főleg azért félnek a francia király szövetségétől, mert attól tartanak, hogy általa elvesztik a szabad választás jogát”.6 2Ld. Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése, 1664—1671 c. művét, Budapest, 1876, I. 170. 3 Erről Kende Gábor 1667. ápr. 20-án tudósította Teleki Mihályt. Ld. (Gergely Sámuel), Teleki Mihály levelezése, IV. Budapest, 1908, 90. 4 „ . . . auditum erat Boczkaium servasse certum conventiculum, ubi de eligendo nationali aut rege aut gubernatore tractabatur”. - Ld. Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA), Wien Hungarica, Specialia, fase. 291/D, folio 77-84, illetve 242-257. 5 Latin eredetiben: „esse nimis procul Gallum et crudeliter (más verzióban: severe) gubernare". HHStA, Wien, Hungarica Specialia, fase. 292/A, folio 25-30, Id. a 6. kérdőpontra adott választ, illetve uo, fasc. 291/D, folio 85-102, ld. a 39. kérdőpontra adott választ (Aláhúzások tőlem: B. L.) 6 Latin eredetiben: „Regem Galliae . . . in eo maxime timent Ungari, quod per ipsum perderent Liberam Electionem”. Ezt ugyancsak Szente vallotta „Dilucidatio Relationum mearum” c. kiegészítő vallomása 7. pontjában. HHStA, Wien, Hungarica, Specialia, fasc. 292/A, folio 49-59. Ezzel el is érkeztünk a nemesi-ellenzéki program sarkalatos pontjához, a „liber a electio" -hoz, a szabad király választási joghoz való ragaszkodáshoz. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt érdekes megfigyelni: a „szabad electio ” igénye a korabeli források szóhasználatában nem is annyira a „király válasz tás”-hoz, mint inkább a „gubernátorválasztás ’ -\\&z kapcsolódott, s többnyire azzal a követeléssel együtt jelentkezett, hogy az „ország’ „mezőben” (más források szerint „táborban”) gyűljön össze választási jogának érvényesítésére, A zempléni Bónis Ferencnek az 1670. évi felkelés napjaiban készített egyik feljegyzése szerint: „Zrínyi Péter uramnak erős hittel való reversalisa van az országnál, hogy a gubernátorságot magának nem vindicálja, hanem akit az ország választ szabad akaratja szerint, annak resignálja . , . Magyarországnak mezőben kell összegyűlni a
