Századok – 1979
Közlemények - Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái a 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben 1038/VI
RENDI ANARCHIA ÉS RENDI KÖZPONTOSÍTÁS 1041 gubernátor választására, és az a gubernátor az ország tetszéséből tehet mindenféle tiszteket, és már ezután az ország fogja dirigálni a dolgot, nem praecise csak a gubernátor”.7 A mezőn (illetve táborban) tartandó országgyűlés emlegetése nyilván nem véletlen: a zárt helyen (ti. a pozsonyi országházban) tartott országgyűlésekkel szemben a nemesi tömegeknek a Jageiló-korra emlékeztető személyes részvételi igényét fejezte ki, s ezzel egyben a rendi képviseleti rendszer elvetését is magába foglalta. Erre utal más oldalról a „Rákos-motívum” gyakori előfordulása is, így pl. Csáky István szatmári főkapitány Róttál Jánoshoz írt 1667. november 12-én kelt levelében a következő megfogalmazásban: „Tartozatlan beszélik sokan e tájon, hogy az országgyűlésre követeket nem küldenek; készebbek, mint régentén, mindnyájan a Rákos mezejére gyűlni.”8 Amihez hozzá kell fűznünk: a Csáky által jelzett elutasító álláspontban mindenekelőtt nyilván a protestáns megyei nemességnek az 1662. évi pozsonyi országgyűlésen szerzett elkedvetlenítő, rossz tapasztalatai, ti. a katolikus udvari párt semmilyen engedményre nem hajlandó merevsége miatti elkeseredése jutott kifejezésre, de a mi szempontunkból most elsősorban arra érdemes felfigyelni, ahogyan ez a nemesi közvélemény éppen „Rákos mezejét”-t játszotta ki a habsburgiánus rendi képviseleti országgyűlésekkel szemben.9 7Idézi Benczédi L., i. m. Századok, 1975. 519 (Kiemelések itt is tőlem: B. L.) ’Országos Levéltár (OL), Budapest P. 507. Nádasdy-levéltár, fasc. 14, Series A., Nro. 498, folio 182-183. (Kiemelés tőlem, B. L.) 9,,Rákos” emlegetése ekkoriban természetesen csak szimbolikus jelentőségű lehetett, hiszen a Pest melletti Rákos-mező mélyen benn feküdt a török hódoltságban, s adott időpontban aligha szolgálhatott volna magyar országgyűlés színhelyéül. - Nyilván ugyanígy kell értelmeznünk a Bocskai Istvánhoz bejáratos Izsépy Ferenc nevű nemesnek is a felkelés alatt tett egyik kijelentését: „maholnap a Rákos mezején koronázzuk meg a királyt”. OL. E. 148. Neo-Regestrata Acta (NRA), nro. 1744/57, 43. tanúvallomás. 1 °HHStA, Wien, Hungarica, Specialia, fasc. 292/ A, Id. a folio 49-59 alatti vallomás 6. pontját. 11 Ld. Lilék, R. E., Kritische Darstellung der ungarisch-kroatischen Verschwörung und Rebellion (1663-1671), Celje, 1928. II. 86. Ebben az összefüggésben a „libera electio” egyfajta biztosítéknak tűnt a nemesség szemében, hogy a szavazataikkal uralomra segített király, illetve gubernátor engedelmes eszközük lesz a hatalom gyakorlásában, s hogy az általuk elképzelt politikai rendszerben a hatalmi súlypont semmiképpen sem a „koroná”hanem minden tekintetben az „ország”-ra, mint a nemesség egyetemére esik. Innen fogalmilag csakúgy, mint történetileg már csak egy lépés választotta el a „respublica ” követelését — pontosabban szólva, a szabadon választott királyság eszméje a nemesi ideológiában gyakorlatilag egybemosódott a köztársasági programmal. A többször idézett Szente Bálint mondta el kötetnyi vallomásai egyikében: „Valahol szó volt róla, hogy Magyarországon létesítsenek köztársaságot, de hogy ezt kitől hallottam, vagy hol olvastam, arra már nem emlékszem.”1 0 Mint ahogy erre utal Barkóczi István 1670 októberében tett vallomásának egyik mondata is, miszerint az ellenzékiek „eredetileg a köztársaságot akarták bevezetni”.1 1 Más vallomások alapján pedig arról is képet alkothatunk, miért vélte az ellenzéki nemesség ezt a saját képére formált (egyebek között a protestáns vallásgyakorlat szabadságát is biztosító) köztársasági kormányformát külpolitikai szempontból leginkább az erdélyi típusú török behódolás útján elérhetőnek. Mint azt pl. Zemplén megyei vezető nemesek megfogalmazták: „inkább a török alá adjuk maggunkat, semmint a német uralkodjék
