Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
POLITIKA A RENESZÁNSZ KORÁBAN 1027 szerkesztve az országgyűlés dekrétumát. Werbőczi olyan Bereg, majd Ugocsa vármegyei köznemesi család (a Kerepecziek) sarja volt, amely már Zsigmond király idejében világi értelmiségi funkciókat töltött be (nagyatyja akkor a fő asz taln okmester helyettese volt). Anyai ágon is értelmiségi foglalkozású nemesek voltak az ősei (Deák-család). Werbőczi 1458 körül született. Valószínűleg nem járt külföldi egyetemre, hanem valamelyik hazai főiskolán (Academia Istropolitana? ) szerzett kánon- és római jogi képzettséget, latinul, görögül és németül ,,elegánsan” beszélt. Werbőczi még Mátyás király kancelláriájában kezdte pályafutását, ahol 1482-ben registrator volt, feladata az oklevelek bevezetése a „királyi könyvekbe”. A központosításban bekövetkezett törés után ügyvéd volt az erdélyi nemesi peres világban. Mint Szobi Mihály köznemesi vezér jogtanácsosa emelkedett, annak jóvoltából is vagyonosodott, mígnem azt túlszárnyalta. 1502-ben erdélyi vajdai ítélőmester lett (Szentgyörgyi Péter, majd Szapolyai János szolgálatában). Werbőczi pályája egyre fölfelé ívelt, jellegzetes társadalmi szempontból is. Egyike volt azoknak az ún. köznemesi férfiak, családok felemelkedésének, amelyek a 15. század óta familiárisi vagy hivatali szolgálattal, birtokszerzéssel és az árutermelés kihasználásával jutottak magasra. A köznemesi párt vezető csoportjának további jellegzetes alakjai a Szobi, Paksi, kereki Ártándi, Bajoni, gyáli Kenderesi, Glesán vagy a kevésbé vagyonos dunántúli osztopáni Perneszi és Fajszi családok tagjai. Mindezek az 1514. évi parasztháború veresége folytán értek magas rendi méltóságokig, de sajátos vagyonosodási folyamat után. A vagyont, hírnevet megalapozó ősök közt a Békés és Bihar vármegyékben gazdag Bajoni-családban a Werbőczi-elődökhöz hasonló szerepeket játszott Bajoni István nagyváradi kanonok, Itáliában jogot tanult királyi titkár és diplomata Mátyás alatt, akinek István nevű apja viszont még Vitéz János familiárisa és váradi püspöki jószágkormányzó, birtokait zálogbavételek útján is gyarapító nemesember volt. Hunyadi-kori pályák meg is ismétlődhettek. A nagyváradi püspökség szolgálata erre újabb alkalmat nyújtott. Ezt mutatja martonosi Pöstyéni (Pestyéni) Gergely életútja. Ez a Csongrád megyéből származó nemes 1505-ben még ezt a megyét képviselte a rákosi országgyűlésen. A nemesi politikus pályafutása azonban — s ez nem jelentett politikai törést az ő esetében — püspöki szolgálatban folytatódott. A váradi püspökség tiszttartója, sáfárja lett. A parasztháború alatt olyan szerepet vállalt, mint a vezető megyei nemesek. Ez is, politikai pártállása is Szapolyai János mellé vonta. II. Lajos alatt királyi tanácsos volt. Szapolyai királysága idején (1527) főudvarmester lett, majd országbíróságra emelkedett. Igaz, hogy ezeknek a pályáknak csak egy része ívelt a köznemesi pártban magasra — mások dinasztikus, udvari párti, főpapi környezetben mozogva, udvari karriert futottak be. így lett udvari tisztség a csúcsa muronyi Wér András pályájának. Ez a Békés megyei nemesi családból való familiáris először a Hunyadi-birtokok igazgatásában tevékenykedett, 1470-ben Szilágyi Erzsébet csabacsüdi, 1482-ben debreceni ispánja volt. Mint Ernuszt Zsigmond kincstartó familiárisa 1494-ben Szabolcs vármegyében, 1494/95 évben a szászoknál szedett be adót. 1509-ben Lajos ifjabb király főétekfogója és familiárisa volt. A német és keletebbre eső rendi fejlődés kicsengése ugyan közös: a központosítás meggyengülése, a rendi jogok népellenes élének előtérbe kerülése, de az odavezető út eltérőnek bizonyul. A birodalmi lovagok lesüllyedése visszahatásában a Hutten-féle központosító ideológiát és a városokhoz való fordulás nyitását tette lehetővé, sőt a fejedelemellenes élű Sickingen-felkelést eredményezte. Bukásuk mégis viszonylag dicsőséges volt. A magyar középnemesség gazdagodása és a jogilag is megszilárduló egyenlőtlenség ténye
