Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
1022 SZÉKELY GYÖRGY Geyer a nürnbergi birodalmi kormányzati ülésen. A fő társadalmi-politikai kérdésekhez közelebb kerülhetett 1523-ban, amikor részt vett a Schweinfurtban tartott frank lovagi gyűlésen, de előtérbe nem került. Geyer még az év őszén a nagymester udvari marsallja lett, és gazdáját elkísérte a Lutherrel tartandó wittenbergi megbeszélésre. A lovag tehát még Sickingenhez és Huttenhez képest is rendkívüli, sokoldalú tapasztalatokat szerzett városiasabb országokban, az Északi- és Keleti-tenger vidékén, udvarokban és a reformáció műhelyeiben. Ez a kor nagy németországi — egyelőre még a mélyben munkáló — változásait is jelzi. Mert a felületen alig változott valami: az 1524 elején Nürnbergben megnyíló birodalmi gyűlésen továbbra is folytak a tárgyalások a kormányzatról és a kamarai bíróságról, de előtérbe került a városok helye és szavazata a birodalmi gyűlésen is. A városok azonban nem mutattak kezdeményezést egy átfogó társadalmi mozgalom megindítására — jóllehet, erre a reformáció előrehaladása számukra adott volna lehetőséget, és ez magával ragadhatta volna a leghaladóbb lovagokat. Csak a parasztság helyi megmozdulásaiból összekapcsolódó nagy német parasztháború adta meg a lehetőséget a viszonylag tiszta frontok kialakulásához, s ennek antifeudális táborában álltak a parasztok mellé a legkövetkezetesebb polgári, sőt lovagi elemek. A parasztháború mérsékeltebb, de polgári jövő felé tekintő ideológusai hivatalnokok közül kerültek ki. A legjelentősebb ezek közül Wendel Hipler (1465 körül-1526) volt, aki egyetemi képzettség birtokában (1482-ben mutatható ki a lipcsei egyetemen) hivatásos értelmiségi pályát futott be. A kisfejedelmi hatalmak egyikének szolgálatában működött: Kraft Hohenlohe gróf kancelláriai írnoka, majd befolyásos titkára volt. Ezt használta ki kiterjedt nemesi birtok megszerzésére. 1503 után összekülönbözött a fiatalabb nemzedékkel, Albrecht és György grófokkal, ellenük a birodalmi kamarai bíróságnál pereskedett, és átlépett a pfalzi választófejedelem szolgálatába. Régi ügye azonban nem hagyta nyugodni, 1520 és 1524 között úgy is elő akarta mozdítani velük való viszályát, hogy szövetkezett a Hohenlohékkal vetélkedő nemesekkel (pl. Götz von Berlichingen), és jogi segítséget nyújtott Hohenlohealattvalóknak. Kitűnt még az értelmiségiek sorában Friedrich Weigandt (7 —1525 után), aki Miltenbergben volt mainzi számvevőségi hivatalnok. Ez akkor különbözött össze a tartományúrral, amikor Johann Drach miltenbergi prédikátort a kiutasítástól megvédte (1523). A parasztháborúban Hipler is, Weigandt is szerepet vállaltak. Wendel Hipler a Neckar-völgyi parasztok élére lépett, és a radikális paraszti irányzattal szemben polgári reformterveket akart békésen keresztülvinni. így adódott, hogy Friedrich Weigandt neki nyújtotta be 1525 áprilisában cikkelyeit, amelyek lenyesegették a paraszti követeléseket, viszont az egyházi birtok ellen irányultak, s mindkettővel a nemességet akarta a felkelés mellé állítani. Fontosabbá Weigandt második munkálata lett, amely az 1523-ban megjelent, ún. III. Frigyes reformációja röpirathoz kapcsolódott. Ez a heilbronni parasztgyűlés elé kellett hogy kerüljön (Heilbronni Program). A május közepén keletkezett reformterv a felkelés polgári elemeinek nézeteit tükrözi, és középpontba a Birodalom központosítását állította. így az összes rendek helyzetére, a bíráskodásra és részben a gazdasági életre kiterjedő változtatásokat kívánt. Lehet, hogy Weigandt fogalmazványa a felkelést hanyatló szakasza elején mérsékelni akarta, hogy az nemesi vezetéssel kiegyezést érhessen el a fejedelmekkel és a felkelés lovagi, polgári ellenzőivel. Hipler ezt a szöveget mégis a parasztgyűlés elé vitte, azzal a céllal, hogy négy terület felkelő csapatait összefogja, és a parasztokat tegye érdekeltté a- polgári fejlődés előtt utat nyitó programban. Csakhogy a heilbronni gyűlés még a tárgyalások megkezdése előtt feloszlott, a Sváb
