Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
POLITIKA A RENESZÁNSZ KORÁBAN 1021 ugyanis a reformációban nem a teológiai kérdéseket feszegette, a humanista birodalmi lovag szemében az egyház reformja a birodalom reformjának volt előfeltétele a császár és a birodalmi lovagok javára. Hutten fogalmazta meg tehát a lovagi centralizációs elképzelést, némileg előre, némileg a múltba tekintve. A Hohenstaufok birodalmát akarta lehetőleg helyreállítani, amelyben a lovagok a birodalom kardhordozói lennének, míg a világi fejedelmekre nem gondolt hatékony politikai tényezőkként. Ez a pápai egyház, az egyházi és világi fejedelemség ellen irányult, és a lovagok mozgalmával megnyitotta az utat a néptömegek előtt. Amit Hutten ideológiailag fejtegetett, azt Sickingen gyakorlatba kívánta átültetni: 1522 augusztusában az Ebernburgot övező vidékek lovagjai a nagybirtokos javaslatára szövetséget kötöttek Landauban. amely a lovagok jogvédelmét hirdette a fejedelmekkel szemben. Ez a szövetkezés a birodalom világi átrendeződését egyengette, nincs közvetlen összefüggésben a trieri egyházi választófejedelemség elleni magánháborúval (1522. augusztus—szeptember), amelyben Sickingen Trier világi választófejedelme szeretett volna lenni, az őt a hadjáratban támogató Hutten pedig az egyházi fejedelmi hálózatot akarta gyengíteni és a lovagságot erősíteni. Hogy ez a kettős vonalvezetés mit eredményezett volna a birodalom jövője szempontjából, azt a két barát valószínűleg a győzelem utánra halasztotta. De az 1500 lovassal és 5500 gyalogossal vezetett trieri hadjárat és Trier egyhetes ostromzára bukásukra vezetett: a trieri érsek támaszt talált a pfalzi választófejedelemben és a hesseni tartománygrófban, akik feltörték az ostromzárat, majd ostrom alá vették Sickingent Landstuhlban, amelynek eleste után (1523. május 7.) a lovag belehalt sebeibe. Hutten menekülésben halt meg, svájci magányában. A trieri háború bebizonyította, hogy a lovagi ideológus hiába remélte a birodalmi lovagság megmozdulását egy háborúban az egyházi fejedelmek ellen. A sváb, frank és rajnai lovagság többsége nem állt a lovagi mozgalom mögé, azért szigetelődött az el. Mindez mutatta már, hogy a birodalmi lovagság önálló politikai erőként nem lépett porondra, gazdasági és politikai szerepének maradványait más módon akarta biztosítani. Ez pedig a birodalom reformját a társadalmilag még alacsonyabb helyzetű osztályokhoz szorította, és a lovagok legjobbjai azokhoz csatlakoztak. Egy ilyen átcsoportosulás, nyitás gondolata korlátozottan már Huttennél felmerül, aki azonban nem érhette meg annak kibontakozását. Már a lovagi ideológus a városokhoz fordult 1522 júniusában ( Vor manu ng an die freien Reichsstädte teutscher Nation), és szövetségre hívta őket a fejedelmek ellen. Ezidőben már a politikai életbe sodródott, de inkább még csak a különféle fejlődési tendenciák tapasztalataival ismerkedett Florian Geyer frank lovag (kb. 1490-1525). Azt mondhatjuk, hogy volt pályájának két olyan mozzanata, ami közel viszi őt Sickingenhez és Huttenhez: 1517-ben a neumünsteri egyházzal vitába keveredett feudális járadékok körül, mire kiközösítették, és az alól többé nem is oldották fel. 1519-ben pedig mint a Sváb Szövetség egyik parancsnoka vett részt az Ulrich Württemberg! herceg elleni hadjáratban. Sorsa mégsem az övék lett. Ebben szerepet játszhatott tágabb érdeklődési köre. Már 1512-ben - ismeretlen okból — az angol királyi udvarban járt. A Württemberg! hadjárat után Geyer vidékétől távoli szolgálatba lépett: Albrecht német lovagrendi nagymester lett a gazdája, s a nagymester céljai érdekében fontos diplomáciai utakat teljesített. így járt Geyer Németalföldön a császári udvarban, valamint Dániában, Megismerkedhetett tehát tíz esztendőn belül három olyan országgal, amelyek a tengeri kereskedelem útján emelkedőben voltak, Angliában és Dániában pedig a monarchiák központosító erőfeszítéseivel. 1522-ben a nagymester kísérőjeként vett részt s*
