Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
POLITIKA A RENESZÁNSZ KORÁBAN 1017 Ha 1506-ban meg is jelenik az általános rendek gyűlésének tartós neve (Staaten- Generaal), ez nem mosta el a tartományok és rendi gyűléseik jelentőségét. Képviselet szempontjából a tartományokat nem nivellálták, tartományonként eltérő maradt a küldöttek száma és összeállításának módja, s talán még fontosabb, hogy a követeket a tartományi instrukciók kötötték, a Staaten-Generaal határozatai nem kötötték viszont az egyes tartományokat. Magyarországi Mária idejétől a rendkívüli adók megszavazására mindenkor Brüsszelbe hívták össze a Staaten-Generaal-t. De a Habsburg—spanyol éra sem változtatott azon, hogy a tartományok, tartománycsoportok a rendi ellenállás színterei, a lojálisán bár, de rendi jogait őrző arisztokrácia érvényesülési területei. így működnek 1559-ben mint helytartók (stadtholder) Egmont grófja Flandria és Artois, az Orániai herceg pedig Holland, Zeeland és Utrecht tartományok élén. Az utókor szempontjából jelentősebbé Nassaui Vilmos, Oránia hercege vált, akinek 1564-ben megfogalmazott elve nyűt szembefordulás volt nemcsak a spanyol ellenreformációs önkénnyel, hanem általában az, akié a terület, azé a vallás elvvel: „Nem tudom elfogadni, hogy fejedelmek megkíséreljék az alattvalóik tudatán való uralkodást, és hogy meg akarják rabolni azokat hitük szabadságától.” De nemcsak ez az államfővé váló tartománycsoporti helytartói tisztség vált fontossá, hanem a raadpensionaris is, aki mint a szabad Németalföld általános gyűlésében Holland rendjeinek vezető képviselője 1572, főleg pedig 1584 óta bizonyos fokig egész Hollandia első minisztere, külpolitikájának irányítója lett, esetenként 5 évi megbízatással. De kizárólagossá ez a hivatal sem lett, mivel 1578 óta Zeeland tartomány külön raadpensionaris hivatalt állított fel. De a vezető tisztségviselők mellett még a rendi eredetű polgári államszervezet testületi intézményei is figyelemre méltók. Erre hívta fel a figyelmet a Képviseleti és parlamenti intézmények történetének nemzetközi bizottsága 1975. augusztus 26-i berkeleyi ülésén J. H. Grever Los Angeles-i professzor előadása, A Holland Köztársaság általános rendjeinek és Holland rendjeinek bizottságai 1660“ 1668 között címmel. Magyarországra mint a Habsburg birodalom részére és mint szabadságaihoz ragaszkodó területre a németalföldi politikai örökség ellentétes tendenciái egyaránt hatottak, így kapcsolódik ide a Habsburg pénzügyi rendszer, a helytartósági igazgatás, de a rendi gyűlések igénye is. Kihatása messze kinyúlik témánk körén, mégis említenünk kell. A Rákóczi-szabadságharc államszervezetét a szécsényi kuruc rendi gyűlés (pleni regni conventus, generalis regni conventus) hozta létre 1705-ben. A jelenlevő rendek, köztük városiak és bányavárosiak szövetségre léptek (confoederatio), Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották, akinek „nemcsak a hadi dolgokban, hanem a törvényes egyházi és oeconomiai állapotokban is” irányítania kellett. Rákóczi fejedelmi tekintélyénél fogva a törvénycikkeket is szentesítette. A rendek engedelmességet fogadtak a vezérlő fejedelem parancsainak, Rákóczi pedig esküt tett a rendeknek. A szécsényi gyűlés — mint Csécsi János sárospataki professzor feljegyezte — Bercsényi Miklós főtábornok javaslatára a lengyel konföderációk és a holland felkelő rendek (Staaten Generaal) mintájára alkotta meg a felkelés szervezetét. (A szervezet neve: Conventus generalis omnis ordinis et status confoederatorum Hungarorum). Európa keletibb részeire azonban nem mindig elkésve érkeztek a politikai eszmeáramlatok, sőt ideeső országok élen is járhattak. De közös gyökerű politikai elmélet is hamarosan ágakra szakadhatott, hogy feleljen a táborában meglevő különféle érdekű és gondolkodású rétegeknek, csoportoknak. Szembetűnő és jól ismert mindez a cseh
