Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
1016 SZÉKELY GYÖRGY Hennegau, Namur, Mecheln és Antwerpen adminisztratív és domaniális elszámolásait, továbbá különféle alsóbb hatóságok, pl. városok elszámolásait ugyanazokról a területekről, amelyeket a számvevőségi kamarának ellenőrzésre benyújtottak. Előttünk áll tehát a kamarai rendszer, amely már átfogta a tartományok egész sorát, és mintául szolgálhatott a Németalföldet a burgundiaktól átöröklő Habsburgoknak, akiknek birodalomsúlypontja hamarosan a dunai országokba tevődött át. Mégis, éppen a tartományi különállást meg nem semmisítő, csak erőforrásaikat összefogva kihasználó burgundi birodalom nyitotta meg a réseket is, a centralizáció abszolutizmusba átnövése ellen tartományi, illetve más tartománycsoporti intézményesülésnek teret engedve. Későbbi politikai központok és függetlenülési eszmék lehetősége nyílik meg olyan prózai intézményekkel, mint az 1404 óta Brüsszelben működő brabanti számvevőségi kamara, az 1446-ban Hágában alapított és Holland, Zeeland, Friesland tartományokra illetékes számvevőségi kamara. Természetesen még nagyobb politikai jövő várt a németalföldi tartományok rendjeire (Staaten), amelyek a 15. század eleje óta mint három rend (nemesség, papság, városok) tartományonként gyülekező, ezért utóbb leginkább tartományi rendek nevet viselő testületéi kezdetben alig különböztek a német tartományok gyűléseitől. A tartomány gyűlések egyben előzményei, alapjai a régi Németalföld általános rendi gyűléseinek (Staaten-Generaal), amelyekre nézve J. Cuvelier, J. Dhondt és R. Doehaerd 1427 és 1477 közti fontos dokumentumokat adott ki. De a politikai tudat még az egyes tartományokhoz kötődött, a haza egy-egy tartományt jelentett, és kezdetben az átfogó területi tudat is csak e hazák egyszerű összessége volt. Adrian van der Ее 1447-ben így írt még ,,non tantummodo patriae Brabanciae et Frisiae sed ita bene omnes aliae patriae et dominia” gyanánt a közös érdekű kérdésekről. Szintézist és egyben a jövő számára fontos politikai örökséget és működőképes, egymásra épülő intézményt jelentett a 17 németalföldi tartomány megőrzött tartományi rendi gyűlése, bírósága, helyi rendi kiváltsága és városi szabadsága, valamint az 1463 óta, még Jó Fülöp burgundi hercegtől összehívott általános rendi gyűlés (Staaten-Generaal) rendszeressége, mivel az általános rendi gyűlésben a résztvevőket a tartományi gyűlések képviselői jelentették. A rendi politikai eszmék és az anyagi érdekek szövevényes érvényesülése magyarázza, hogy amint a burgundi hercegek alatt, úgy a Habsburgok alatt is az adókról a Staaten-Generaal szavaztak, ez az intézmény tehát szabályosan összeülő rendi gyűlés maradt, ha egybehívása a királytól függött is. Sőt, a jövő szempontjából fontos volt, hogyan fejlődött a tartományi gyűlés és annak funkcionálása. Kialakulásakor még nem lehetett gondolni arra, milyen fontos az összes tartományok jövője szempontjából Holland tartománygyűlésének elnöki és a tartomány szindikusi tisztjének összeolvasztása Holland rendjeinek szindikusává. Ez a tartományi rendek összehívására jogosult és jegyzéket vezető rendi tisztségviselq az államjogi tisztséggé váló raadpensionaris intézmény kezdete, ami majd a független Holland, sőt Hollandia vezető hatalmasságává lesz. Közben azonban az eszmék világában is megragadható a fejlődés. A rendek és a társadalom viszonyának átalakítása, a társadalom kiteljesítésének igénye mutatkozik meg abban, hogy a németalföldi Reineke Kos változatban a 15. század végén a négyes összetételű nép (nemesség, papság, polgárság, jobbágyok) fogalma bukkan fel. A haza azonban még mindig a tartomány, amint a Merész Károly burgundi herceg haláláról írt elbeszélés ismeretlen szerzőjének megfogalmazása a 15. százád legvégén mutatja, akinél a herceg „decem et septem patriarum” hatalmas ura, s aki szerint a herceg többre tört, „Decem et septem patriae non suffecerunt ipsi principi”.
