Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
POLITIKA A RENESZÁNSZ KORÁBAN 1015 rámutat egy azóta is az abszolút uralkodókra, a diktátorokra törvényszerűen jellemző politikai szférára, a mindig új sikereket felmutatás kényszerére. De nemcsak abban lényeglátó Machiavelli, ahogyan leírta a spanyol király tetteit, hanem abban is, amiről hallgat. Nem véletlen, hogy nincs szó gazdasági, kereskedelmi politikáról, a felfedezésekről és a kezdődő gyarmatosításról. Ezt a szférát a valóságban sem Ferdinánd irányította, hanem Izabella királyné. Az olasz olvasó, aki számára írta Machiavelli a művet, gyorsan ráérezhetett erre a politikai egyoldalúságra, a Machiavelli idején már nyilvánvaló súlyos gazdasági következményekre. A történelem adatai viszont mindazt igazolják, amit írónk mesteri tömörséggel foglalt össze, mint Ferdinánd tetteit és jellemvonásait. Az uralkodó azzal is magához ragadta a fegyveres erőket, hogy 1489-ben a Calatrava, 1494-ben az Alcantara, 1497-ben pedig a Santiago lovagrend nagy mesteri tisztét egyesítette az aragon koronával. Az uralkodó beavatkozott a városok szabad fejlődésébe, szigorú rendszabályokkal. így alakította át Barcelona municipalis szervezetét, 1490 óta a korona nevezte ki közvetlenül a tanácsnokokat (consellers), és alakította ki a városi tanács választási szabályait, módosította a százak tanácsát, a város vezetését a gazdagok körére szorítva. A zsidók kiűzése Jaime Vicens Vives megfogalmazása szerint olyan csoportot távolított el a társadalmi életből, amely egyedül reagálhatott volna a korai kapitalizmusra, sok város jólétét ez aláásta, a lefoglalt nagy vagyonok a királyi külpolitika költségeire és arisztokraták, hivatalnokok kezein forgácsolódtak szét. A kiűzöttek között volt Abrabanel Izsák, portugál kincstartó, majd aragon, kasztüiai, nápolyi királyi pénzember és bibliakommentátor, aki végül Velencében működött. Családja, ez az orvosok, tudósok, költők sorát adó sevillai família, végül ugyancsak Itáliában virágzott. Egy a soknyelvű és többvallású pireneusi viszonyokhoz asszimilálódott kereskedő- és iparosréteg veszett el a spanyol fejlődés számára, amely mégis sokáig őrizte nyelvén túl eredeti szervezetét is. így az oszmán birodalom Ghiordes városában 1608-ban is a sevillai gyülekezet tagjainak vallották magukat Yehudah Davilla és Garcia Davilla. A fejlődés egész sor lényeges pontjára irányította olvasói figyelmét Machiavelli az aragon király tetteinek csodálatot és gúnyt egyaránt kifejező leírásával. Egymással ellentétes politikai eszméket és intézményeket hagyott hátra a 15. század egyik legjelentősebb európai birodalma, a burgundi hercegség — maga azonban még szintézisbe tudta hozni ezeket az elemeket és azok társadalmi, népi hordozóit. Mint egyszerre a német-római császárság és a francia királyság hűbéresei, a burgundi hercegek Európa leggazdagabb és leghatalmasabb fejedelmei közé tartoztak, egyben, mint Flandria és Brabant urai, Európa egyik legfejlettebb gazdaságú területét ellenőrizték. Udvarukban a lovagi kultúra utóvirágzása találta meg legkedvezőbb környezetét. A burgundi udvari szertartások az abszolutista államok modelljéhez tartoztak. A burgundi birodalomban összekerült tartományok ugyanakkor megőrizték regionális kiváltságaikat és intézményeiket. Éppen ez tette alkalmassá a szintézisre és ezzel látszólag ellentmondásban az ellentétes előjelű utódállamok és távoli területek eszmei és intézményi gazdagítására. Nagy pályát futott be a Lille városában működő tanácsi kamara (alapítva 1386), amely egyben felső tartományi bíróság és felső számvevőségi kamara is volt, majd a burgundi centralizáció jeleként mint számvevőségi kamara illetékessé vált az egész Németalföld központi igazgatására, valamint Flandria és Artois grófságokra, Mecheln és Antwerpen területekre, Jó Fülöp óta pedig Hennegau és Namur grófságokra. így őrizték a lille-i számvevőségi kamarában az udvartartás, az általános pénzügyigazgatás, Flandria, Artois,
