Századok – 1979
Közlemények - Székely György: Politikai elmélet és politikai valóság a reneszánsz korában 1013/VI
1014 SZÉKELY GYÖRGY ülései közötti működésre kialakította állandó bizottságát, a Diputació del general de Catalunya — azaz a generalitás — intézményét, amelyben részt vett mindhárom katalán rend egy-egy képviselője három évre, mindegyik mellett ügyhallgató (oidor) működött. A generalitás 1365 óta állandó szállással és tisztviselőkkel rendelkezett Barcelonában. A generalitás eredetileg a cortes által megszavazott összegek begyűjtése és jogszerű felhasználása biztosítására tevékenykedett, de hamarosan bírói és katonai felelősségeket vállalt magára, így mint a katalán kiváltságok őre szerepelt az aragón király tisztviselőivel szemben. A spanyol egyesülés is sajátos volt, nem teljes egybeolvadás, hanem összefogó dinasztikus keret a rendi jogaikat őrző államok felett. Ezt a kettősséget jól érzékelteti a kortársi külföldi véleményt tükröző templomi pad Bártfáról 1483-ban, amely magyar és külföldi címerek sorában szerepelteti már a Rex Hispan és még a Rex Avernie, a Rex Arrogonie, a Rex Sicilie címereket. Szerepel tehát a spanyol gyűjtőnevű királyság, fantáziacíménél, elírva látjuk Navarra nevét a címer szerint, megmaradt az aragon részállam és a dél-itáliai aragon birtok címere is. Nagyobb történelmi távlatból látott bele az egyesülés sajátos módszereibe, ezzel a spanyol abszolutizmus létrejöttének első fázisába Niccolö Machiavelli (1469—1527), amikor is A fejedelem c. művének XXL részét annak a kérdésnek szenteli, ,fiiképp cselekedjék az uralkodó, hogy becsüljék.” A cím magában rejti a nagy államelméleti író sajátos tárgyalási módszerét, fényt derít a politikai valóságra, és a királyt a jövőt nem látó híveivel együtt bírálatnak is elmenő dicséretben részesíti. Érdemes felidézni a teljes szöveget, mielőtt a benne foglaltak történetiségét, politikumát és valóságmagvát érintenénk. „Semmi másért nem becsülik ügy az uralkodót, mint ha nagy vállalkozásba kezd, és nagyszerű példát mutat. Korunkban kiváló példa erre Aragóniái Ferdinand, Spanyolország mostani királya. Szinte új fejedelemnek nevezhető, mert gyenge kezű királyból hírben és dicsőségben a kereszténység első uralkodója lett; s ha cselekedeteit szemügyre vesszük, mind kiválónak találjuk, sőt akad, amit rendkívülinek. Uralkodása Granada meghódításával vette kezdetét; s ezzel a tettével megalapozta hatalmát. Mindenekelőtt kényelmesen foghatott hozzá, és nem kellett félnie, hogy közben megzavarják; aztán meg dolgot adott a kasztíliai uraknak, s míg ők a háborúval törődtek, eszükbe sem jutott újítani; ily módon hatalomra tett szert fölöttük, és kivívta megbecsülésüket, szándékát pedig észre sem vették. Az Egyház és a nép pénzén hadsereget tarthatott, s a hosszan tartó háborúval alapot adott saját hadsereg létesítésére, s ez azután dicsőségére vált. Tovább menve, hogy nagyobb vállalkozásba foghasson, mindig a vallást használta ürügyül: kegyes kegyetlenséggel megszabadította királyságát a marranusoktól; ennél csodálatra méltóbb és ritkább példát nehéz találni. Ugyanezzel az ürüggyel megtámadta Afrikát; Itália ellen hadat indított; végül megrohanta Franciaországot, így állandóan nagy tetteket rendelt el és hajtott végre, s ezek az események mindig foglalkoztatták alattvalóit, s mindig csodálattal és reménykedéssel töltötték el lelkűket. Cselekedetei egymásba fonódtak oly módon, hogy egyik és másik közt nem adott időt az övéinek, hogy ellene szegüljenek” — írja Machiavelli. Kétségtelen, hogy itt az államelméleti író megjelöli az uralkodói ideál tevékenységi köreit, a területegyesítést és hadseregszervezést, ez Itália számára is példa leheteti Csakhogy a dicséret megfogalmazása sokszor kétségessé teszi, eszményinek állítja-e az író az efféle uralkodói módszereket. Nem véletlen, hogy némely ponton kiviláglik, hogy ürügyről van szó, hogy a területegyesítés is beleillik a külső hatalmak elleni támadásokba, hogy a sorozatos hódítással a király a cortes tevékenységét bénítja meg. A leírás mégis abban éri el csúcspontját, hogy
