Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
KÖZLEMÉNYEK Bollók János: A THONUZOBA-LEGENDA TÖRTÉNELMI HITELE Dis manibus J, Horváth I. Thonuzoba alakja úgy él a magyar történelmi köztudatban, mint az ősi pogány hit mártújáé, aki nem volt hajlandó fölvenni a kereszténységet, és ezért halállal kellett lakolnia. Neve legendássá vált, rá vonatkozó forrásértékű adat azonban mindössze egy áll rendelkezésünkre: Anonymus Gesta Hungarorumának befejező része, ami — valljuk be — legalább annyira homályos, mint a gestának az Anonymus-kutatást hovatovább teljesen kisajátító bevezető fejezete. A problematikus textus, ami dióhéjban élettörténetét tartalmazza, a következő: Dux verő Tocsun genuit filium nomine Geysam, quintum ducem Hungarie. Et in eodem tempore de terra Byssenorum venit quidam miles de ducali progenie, cuius nomen fuit Thonuzoba pater Urcund, a quo descendit genus Thomoy, cui dux Tocsun dedit terram habitandi in partibus Kemey usque ad Ту sciam, ubi nunc est portus Obad. Sed iste Thonuzoba vixit usque ad tempora sancti regis Stephani, nepotis ducis Tocsun. Et dum beatus rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret, tunc Thonuzoba in fide vanus noluit esse Christianus, sed cum uxore vivus ad portum Obad est sepultus, ut ne baptizando ipse et uxor sua viveret cum Christo in eternutn, sed Uram filius suus Christianus factus vivit cum Christo in perpetuum.1 1E. Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum (SRH) 1., Bp. 1937. 57. 116, 1.-117.6. 2E. Szentpétery: SRH 1., 57. 114, 8-9. ^Györffy Gy.: István király és műve, Bp. 1977. 100. * Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, III., Bp. 1901. 104 - 128. sGombocz Z.: Árpád-kori török személyneveink, Bp. 1915. 18. Thonuzoba tehát fejedelmi családból származott, a besenyők földjéről érkezett az országba Taksony vezér idejében, akitől szállásterületet kapott. Mivel Taksony felesége besenyő származású volt, (dux Zulta duxit filio Tocsun uxorem de terra Cumanorum),2 feltételezhető, hogy Thonuzobát a magyar fejedelemhez rokoni szálak fűzték.3 Ami a történelmi hitelességet illeti, Anonymus előadásának további részében sem kételkedhetünk. Tómaj nemzetség az általa megadott helyen, a Tisza bal partján a Sárrét felé húzódó területen valóban létezett,4 és ebben a nemzetségben - mint az 1292-ből, 1343-ból, illetve 1281-ből származó adatok tanúsítják —, évszázadok múltán is előfordultak a Thonyz, Thanyz, Urkun, Urkund nevek. 5 Az is valószínű, hogy a nemzetség őse ugyancsak a Thonuz nevet viselte; nevének második tagja, az ’atya’jelentésű ’óba’ toldalék csupán, s az írónak azért volt szüksége rá, hogy megmagyarázza az Obad/Abád 7 Századok 1979/1
