Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 1003 engedmény volt az is, hogy a Hirsch-társaság jogainak említése a szerződésből kimaradt. Ugyancsak elejtették a különjogokkal felruházandó nemzetközi felügyelőbizottság eszméjét. Mindez az előzetes osztrák-magyar tervezet sarkalatos pontjairól való lemondással volt egyenlő. Bizonyos részletekben persze a szerbek kényszerültek engedni; elfogadták például azt a megszorítást, hogy a Nistől délre haladó szakasz csak egyidejűleg a Belgrád—Nis közöttivel adható át a forgalomnak.4 2 A megegyezés útjában ekkor a legnagyobb akadályt az építési határidő megszabására előterjesztett új szerb javaslat képezte. Ristic már ősszel emlegette, hogy Szerbia nem képes a vasutat mindkét irányban — keletre és délre — egyidejűleg kiépíteni. Számára igazán fontos a szaloniki csatlakozás volt, a fejedelemség ezzel a tengeri kijárathoz kerülhetett közelebb. Ristic bizonyos volt abban, hogy a konstantinápolyi összeköttetés a várható bolgár és török húzódozás miatt egyhamar nem valósul meg; ez esetben a három év alatt csak Nis—Pirotig elkészülő szakasz csekély forgalma miatt a megépítésére fordítandó óriási összegek megtérülése kétséges lesz, s emiatt a szerb kincstárra elviselhetetlen terhek nehezednek majd. Szerb részről tehát azt indítványozták, hogy a Nis—Pirot közti vasút építésére kiszabandó határidő a szerb—bolgár vasúti csatlakozásról majdan megkötendő szerződéstől számítódjon. Bécsben ezt hevesen ellenezték; hajlandónak nyilatkoztak a hároméves határidőt meghosszabítani, ám mindenképpen fix terminust szerettek volna a szerződésben megjelölni. A szerbek viszont közölték, feltételük elfogadása nélkül nem hajlandók az egyébként kész szerződést aláírni. Az új ellentét miatt a tárgyalások több hétre megszakadtak.43 Végül itt is Ausztria—Magyarország engedett, és elfogadta a szerb formulát. Az 1880. április 9-én aláírt osztrák-magyar-szerb vasúti konvenció44 éppen a döntő pontokon (tarifa, határidő, építési koncesszió stb.) tett engedmények folytán hátrányosan különbözött az előzetes osztrák—magyar tervezettől; az elérni kívánt gazdaságpolitikai célok legfontosabbjai elérhetetlenek maradtak. 42Haymerle an Herbert. Wien, 7. Februar 1880. HHStA Ad.R. F 34 S.R. 281. 4 3Schwegel an Tisza. Nr. 1493/9. Wien, 20. März 1880. OL К 26 1880 - 8. “Bittner Nr. 4242. Az osztrák—magyar különérdekek, ill. előjogok biztosítására még kevesebb mód nyílott a vasútügyi négyesbizottságban, ahol a szerbek mellett a bolgár és török meghatalmazottak is részt vettek. Az 1883-ban megkötött egyezmények után még öt esztendő kellett ahhoz, hogy megvalósuljon Konstantinápoly és Szaloniki összekapcsolása az európai vasúthálózattal. Az Orientbahn révén Bécs és Budapest közvetlen vasúti összeköttetésbe került a balkáni piaccal, ami kétségtelenül nem lebecsülendő eredmény. De számunkra ugyancsak fontos annak konstatálása, hogy ezzel nem az „osztrák—magyar kézben koncentrálódó” Balkán-vasút vágyálma teljesült; ez a vasút semmiképpen nem „jelölte az osztrák-magyar uralom útját a Keleten”, ahogyan 1878-ban képzelték. Sőt, a kettősmonarchia semmiféle egyoldalú előnyre sem tett szert általa. Ennek oka elsősorban a partnerek ellenállásában keresendő. Nem elhanyagolható negatív következményekkel járt az óriási időveszteség is: az 1878-ban oly nagyon sürgetett vasutat csak kerek 10 évvel a berlini kongresszus után lehetett használatba venni, és a közben eltelt évtizedben a balkáni gazdasági helyzet nagyot változott — korántsem az Osztrák-Magyar Monarchia előnyére. 4 Századok 1979/6
