Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 991 hosszában egységes maradjon, és azt a Hirsch-féle társaság kapja meg 50 évre; 3) az érintett kormányok megállapodása révén Bécsben egy állandó bizottságot kell létrehozni, amelyben az egyes országok delegátusokkal vesznek részt. Erre a bizottságra ruházandó a kiépítés felügyelete, később pedig — mint legfőbb felügyeleti hatóság — ez intézné a vonalak üzemeltetésével kapcsolatos összes ügyet. Az osztályfőnök úgy vélte, ezek az elvek a Monarchia vasútpolitikai érdekeit abban az esetben is képesek biztosítani, ha valami okból nem ül össze a tervezett nagyhatalmi kongresszus. Ha viszont az európai kongresszus létrejön, Ausztria—Magyarországnak azzal kell elismertetnie, hogy a vasúthálózat gyors kiépítése és megfelelő üzeme alkalmas a leginkább arra, hogy a balkáni országokban rendezett állapotokat teremtsen, és a szükséges gazdasági fejlődést elősegítse; mivel ezen országoktól kezdeményezés nem várható, eredményt csakis egy nagyhatalom tevőleges közreműködése hozhat. E szerep ellátására helyzete folytán leginkább Ausztria—Magyarország hivatott. A kongresszusnak tehát ki kell jelentenie, hogy Ausztria—Magyarország feladata: 1) a vasutak kiépítésének biztosítása Szerbiában, Bulgáriában és Törökországban, egyetértésben ezen országokkal, 2) a keleti vasutak szabályozott üzemét garantáló szervezet megteremtése. E célból — a terv szerint — a kongresszus jóváhagyását kell kérni a következő programhoz: a Hirsch-féle társaság egy általános kelet-európai vasúttársasággá alakulva kezébe veszi az építkezést. Ugyancsak e társaság feladata lesz az üzemeltetés, esetleg külön szerződés alapján a posta- és távíró szolgálat ellátása vagy akár még a dohány- és sómonopólium jövedelmének és a vámbevételeknek kezelése is ezekben az országokban. A társaság a legrövidebb időn belül a részt vevő országok kormányai elé terjeszti a kiépítendő vasutak terveit és a koncessziók feltételeire vonatkozó javaslatát, valamint egy külön javaslatot a kivitelezés pénzügyi fedezetére. Amennyiben a kormányok nem lennének képesek meghatározott időn belül megtenni a szükséges intézkedéseket, Ausztria-Magyarország nyer felhatalmazást arra, hogy az egész kivitelezést a maga kezébe vegye. Az új kelet-európai vasúttársaság ezenkívül széles körű felhatalmazással ellátott kereskedelmi megbízottakat is küld Konstantinápolyba, Belgrádba, Szalonikibe és Bulgáriába. A Duna-kér(lésben a külügyminisztérium elaborátuma a szabad hajózás biztosítását szorgalmazta a Vaskaputól lefelé terjedő szakaszon, ugyanakkor azonban meg kívánt akadályozni minden olyan megállapodást, amely lehetőséget nyújtott volna bármely idegen hatalomnak arra, hogy a Vaskapu feletti (tehát osztrák—magyar) Duna-szakaszra befolyást gyakoroljon. A tervezet szerint kívánatos lenne a Vaskapu alatti rész teljes semlegességének kimondása, méghozzá nemcsak magára a folyamágyra, hanem a szigetekre, sőt 8 km mélyen a két partra is. Ha azonban a javasolt semlegesítés csak annak árán volna elérhető, hogy ugyanazon előírásokat alkalmazni kellene a Vaskaputól felfelé is, akkor el kell állni tőle, és csupán a hajózás szabad forgalmának garantálásához kell ragaszkodni. A nemzetközi Európai Duna-bizottság minden joga és teljes addigi hatásköre fenntartandó, és tagjai közé Románia képviselője is beválasztandó. A Vaskapu alatti szakasz parti államait a tervezet kötelezni szerette volna arra, hogy a hajózási rendszer és a folyamrendőrség kialakításánál szigorúan kövessék az Európai Duna-bizottságnak a torkolatra kidolgozott és ott alkalmazott rendszabályait. Ezek pontos betartására a parti államok közös inspektorátusa ügyelne fel, ebbe a CED is küldöttet delegál. A terv szólt még a hajózási társaságok (nem utolsósorban az osztrák DDSG) jogainak további érvényben tartásáról, valamint a Vaskapu-szabályozásról, amelyet a korábbi nemzetközi meg
