Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
990 PALOTÁS EMIL hogy Hirsch egyelőre csak a Konstantmápoly-Bellova, ill. a Szaloniki—Mitrovica részeket volt köteles kiépíteni. Az 1875-re elkészült vonalak révén a nyugat-európaiak a tenger felől könnyen eljutottak a félsziget belsejébe, miközben a kettősmonarchiának változatlanul nélkülöznie kellett a közvetlen balkáni kapcsolatot.11 * Az uralkodó és külügyminisztere a Monarchia két felének kormányát mindenkor távol tartotta a titkos diplomáciai tárgyalásoktól. A külpolitika abszolutisztikus irányításának lehetősége benne rejlett a kiegyezésben. Természetes dolog volt tehát, hogy 1878 tavaszán a keleti kérdés végső lezárásáról, San Stefano revíziójáról folytatott több oldalú bizalmas megbeszélésekről sem tájékoztatták hivatalosan az Auersperg- és Tiszakabinetet. Ám a 67-es rendezés különbséget tett a szorosan vett külpolitika, valamint a külgazdasági kapcsolatok kezelése között. Az utóbbi téren az osztrák és a magyar birodalomfélnek alkotmányos joga volt a tényleges beleszólásra. Ezzel a joggal mindenkor élt a két kormány. így tehát, amikor elkezdődött a kongresszusra való felkészülés, a külügyminisztérium szükségesnek látta felszólítani az illetékes szakminisztériumokat, közöljék, hogy nézetük szerint „a keleti ügyek leendő rendezése alkalmával” miként biztosíthatók az Osztrák—Magyar Monarchia közgazdasági érdekei. Az ügy fontosságára való tekintettel az osztrák kereskedelmi miniszter külön vám- és kereskedelmi értekezlet összehívását indítványozta. A március 26—27-én megtartott tanácskozáson a külügyminisztérium kereskedelempolitikai osztályának vezetője, Schwegel kész akciótervet terjesztett elő. Elaborátuma messzemenően figyelembe vette azt a sajátos helyzetet, amely a balkáni gazdaságpolitikában erre az időre kialakult.1 2 A Schwegel-tervezet legrészletesebben a balkáni nemzetközi vasúti összeköttetéssel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy gondoskodni kell a vasúti kapcsolatok kiépítését előirányzó korábbi nemzetközi szerződések maradéktalan realizálásáról mind Szerbia és Bosznia, mind pedig Románia irányában. A vonalak kiépítése és azokon „megfelelő” nemzetközi forgalom biztosítása olyan elsőrangú érdeke Ausztria-Magyarországnak, hogy az új balkáni állami alakulások és területváltozások elismeréséhez csakis akkor adhatja hozzájárulását, ha ezeket a követeléseit elfogadják, és a vasútépítés gyakorlati kivitelezését biztosítják. A Balkánra vezető három csatlakozó vonal közel sem volt egyforma jelentőségű. A Schwegel-tervezet is elsősorban a Zimony—Belgrádtól Nisig, majd onnan egyrészt Konstantmápolyba, másrészt Szalonikibe vezető fővonal megvalósításával összefüggő feladatokat részletezte. Három elvet szögezett le: 1) az érintett kormányokkal lehetőleg azonnal kötelező erejű megállapodásokat kell kötni, amelyek a fővonal kiépítését véglegesen szabályozzák, és a munkálatokra legfeljebb három évet engedélyeznek. A kivitelezéshez szükséges anyagi eszközöket „megfelelő intézkedésekkel” ugyancsak azonnal biztosítani kell; 2) szükséges arról is gondoskodni, hogy az üzemeltetés a fővonal egész ' 1 Dimtschoff, R..: Das Eisenbahnwesen auf der Balkan-Halbinsel. Bamberg, 1894; Amautovié D.: Istorija srpskih zeljeznica 1850-1918. Beograd, 1934; Rechberger, ИС Zur Geschichte der Orientbahnen. Ein Beitrag zur österreichisch-ungarischen Eisenbahnpolitik auf dem Balkan in den Jahren von 1852 — 1888. Diss. Wien, 1958. 12 Az értekezletről: Andrássy an Tisza. Geheim. Nr. 918/9. Wien, 5. April 1878. Melléklete а Schwegel-elaborátum szövege. Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban: OL). К 26 1878 - 606.
