Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
AZ 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 971 forgatta a fejében, és rosszhiszeműen számolt Oroszországgal, a katonai kancellária vezetője nagyszabású hódító terveket kovácsolt, és teljesen figyelmen kívül hagyta a cárizmus érdekeit, a külügyminiszter pedig csak azért állt rá az alkura, mert nem volt más választása. Még a hadsereg főfelügyelője mutatott a legtöbb hajlandóságot az érdekeket kölcsönösen respektáló együttműködésre, de ő is nagyon távol volt attól az ideális kooperációtól, amelyről Langenau Pétervárott és Novikov Bécsben ábrándozott. Számításból, bizalmatlanságtól és félelemtől inspirált együttműködési készségről volt itt szó mindössze, s ennek megfelelően eléggé szkeptikus jövővárásról. Ezért, miközben pozitív választ adtak az orosz egyezkedési ajánlatra, egyidejűleg mozgásba hozták a diplomáciát és a katonai gépezetet, hogy jobb pozícióból tárgyalhassanak, és hogy nagyobb magabiztossággal várhassák az előre nem látható, de jónak semmiképp nem várható eseményeket. Az osztrák-magyar diplomáciai levelezésben nincs nyoma annak, hogy Andrássy puhatolódzott volna az orosz ajánlat esetleges elutasításának nemzetközi fogadtatásáról. Arról nevezetesen, hogy milyen támogatásra számíthat akkor, ha elzárkózik a közös cselekvés bármilyen formájától, és ennek következtében a Monarchia fegyveresen összeütközik Oroszországgal. A külügyminiszter nagyon jól tudta, hogy az ilyen kérdésfeltevés Berlinben és Londonban egyaránt időszerűtlen. Oroszországnak adandó válaszát ezért nem is tette függővé a külföldi véleményektől. Mint emlékezetes, Soumarkov-Elston rövid egy hét leforgása alatt megkapta a választ a cár első levelére. A gyorsaság csak úgy volt lehetséges, hogy Bécsben a lehetséges partnerekkel való konzultáció nélkül döntöttek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a diplomácia a kritikus napokban nem talált magának tennivalót. A cári főhadsegéd Bécsből írt első jelentésében feltételezte, hogy Andrássy azért húzza az időt, hogy közben egyetértésre jusson Angliával és Németországgal.3 8 Az osztrák-magyar külügyminiszter valójában csak abban az esetben fordulhatott volna Angliához, ha lett volna némi esélye a kedvező fogadtatásra. Nos, Andrássynak nem voltak, nem lehettek illúziói a szigetország várható reagálásával kapcsolatosan. A diplomáciai futár a nyár folyamán és az ősz kezdetén csupa kedvezőtlen híreket hozott az angol fővárosból. Nem sokkal azután, hogy Andrássy részletesen kifejtette, hogy a keleti politikában a két ország csupán a módszerekben tér el egymástól, de céljaik és érdekeik teljességgel közösek,39 Beust azt jelentette Londonból, hogy az angol külügyminiszter nagyon kedvezőtlen hangon nyilatkozott az Osztrák—Magyar Monarchiáról. Olyasmit mondott, hogy a Délkelet-Európában kibonatkozó mozgalom a különböző néptörzsek által lakott Monarchiát is veszélyezteti, a béke fenntartása ezért a Monarchiának nem kisebb érdeke, mint Törökországnak.4 ° Végeredményben annyit jelentett ez, hogy Derby alkalmatlannak ítélte a soknemzetiségű államot egy esetleges háború megvívására. Az angol külügyminiszter arról is sokat beszélt a londoni osztrák követnek, hogy a közvéle3 Gohainow i. m. 128. 39 Andrássy an Beust. Wien, 8. Juli 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. VIII. England. K. 87. 40 Andrássy an Beust. Wien, 19. Juli 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. VIII. England. K. 87. 2 Századok 1979/6
