Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
972 DIÓSZEGI ISTVÁN mény Angliában valóságos hatalom, amellyel a kormánynak döntéseiben számolnia kell, és a közvélemény, amely az orosz kormányt akcióra sarkallja, az angol kabinetet valósággal paralizálja.4 1 Aligha lehetett ezeket a kijelentéseket másképp értelmezni, mint úgy, hogy Anglia aktív keleti politikájában senki sem reménykedhet. 4‘ Beust á Andrássy. Londres, le 4 septembre 1876. HHStA Wien. Min. des Aeußem. Polit. Archiv. VIII. England. К. 87. 4 2 Andrássy an Beust. Wien, 19. Juli 1876. HHStA Wien. Min. des Aeu,ßern. Polit. Archiv. VIII. England K. 87. 4 3 Béust á Andrássy. Londres, le 17 novembre 1876. HHStA Wien. Min. des Aeuß Polit. Archiv. VIII. England. K. 86. Andrássy londoni szondirozása így nem hozott volna semmilyen eredményt, viszont az angol kormányt annak a bécsi felfogás szerinti nagyon is nem kívánatos információ birtokába juttatta volna, hogy a Monarchia esetleg kész megállapodásra lépni Oroszországgal. A Monarchia elemi érdeke a teljes titoktartást követelte, és Andrássy volt annyira rutinos diplomata, hogy ne fedje fel kártyáit. A külügyminiszter, látva az angol húzódozást, még az orosz megkeresés előtt azt tartotta feladatának, hogy a brit külügyminisztert a Monarchia reális teljesítőképességéről meggyőzze. A Monarchiát különböző nemzetek lakják ugyan, válaszolta Derby lekicsinylő kijelentésére, de ezeket az elemeket az állami összetartozás érzése kapcsolja össze, belülről csakúgy, mint külső megnyilvánulásaikban. A legjobb bizonyíték az angol külügyminiszter felfogása ellen az a tény, hogy a törökországi események a Monarchia viszonyaira semmilyen hatást sem gyakoroltak.42 Amikor az oroszokkal való tárgyalások megindultak, homályos hallgatásba burkolódzott, és kínosan vigyázott arra, nehogy Londonban is megsejtsenek valamit abból, hogy mi megy végbe Bécs-Pétervár viszonylatban. Az angol fővárosból érkező újabb hírek csak megerősíthették eljárása helyességében. Derby még november közepén is arról beszélt Beustnak, hogy az angol kormány a parlamentre és a közvéleményre való tekintettel nem vállalhat előre semmiféle kötelezettséget, és nem mondhatja ki előre, hogy egy Törökország elleni orosz háború casus bellit jelent számára. Az angol ajánlattal, hogy a Monarchia a szigetországhoz hasonlóan hagyja bizonytalanságban az oroszokat, hogy azok a Damoklesz-kardját érezzék a fejük fölött,43 nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni. A Monarchia értékét Anglia szemében a bizonytalan hallgatás jobban növelte, mint a soknemzetiségű állam szövetségest értékéről szóló kétes értékű bizonykodás. Az angolok mégis megtudtak valamit az osztrák-orosz tárgyalások tartalmáról. A bécsi külügyminisztérium valahogy elfogta és megfejtette Buchanan rejtjeles táviratát. A bécsi angol követ egy, az uralkodóra visszavezetett információra hivatkozva arról jelentett, hogy a Monarchia semleges marad az Oroszország és Törökország között kirobbanó háborúban. Andrássy rögtön idegesen utasította Beustot, hogy az, anélkül, hogy a fenti táviratra hivatkozna, dementirozza a Monarchia számára kellemetlen következményekkel járó téves információt. A szimpla tagadás ebben a helyzetben azonban már nem volt teljesen célravezető, ezért a következő kijelentés megtételére hatalmazta fel a londoni nagykövetet: az angol kormánynak nem szabad azt hinnie, hogy a Monarchia programja a teljes neutralitás. A Monarchia a keleten nem akarja és nem is tudja bizonyos eseményekkel szemben sem a saját, sem az összeurópai érdekeket feladni. Hogy milyen
