Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
RÓMAIAK ÉS VL.ACHOK NYESZTORNÄL ÉS ANONYMUSNÁL 657 ellentétben uraikkal — nem távoztak el onnét. Kikre vonatkoznak az azok? Kézai forrásában a rómaiakra (pastores Romanorum), Kézainál azonban Pannónia, Panfüia, Macedonia, Dalmatia és Frigia városlakóira. Ezek római provinciák voltak, Kézai tehát — forrásából, az Exordia Scythicából véve e tartomány-neveket133 — bizonyos értelemben logikusan helyettesítette a Romanorum helyébe e földrajzi neveket. Ezek közül Pannónia a Dunántúlra, Pamphylia Kis-Ázsiára, Macedonia a Balkán-félszigetre, Dalmatia az Adriaitenger keleti partvidékére, Phrygia pedig szintén Kis-Ázsiára vonatkozott. Mindenképpen tanulságos a névsorból Dacia hiánya, ami két dologra mutat. Egyrészt jelzi Kézai tájékozatlanságát Közép-Európa ókori viszonyait illetően, másrészt bizonyítja, hogy az általa ismert vlachoknak (románoknak) nem volt tudomásuk dáciai származásukról. S miután Kézai megtette a vlachokat az Attila-kori római városlakók pásztorainak és kolónusainak, semmi nem állt útjában annak, hogy a szlávok, a görögök, a németek és a messianusok társaságában a vlachok is ama népek sorában szerepeljenek, akik Attila életében közönséges szolgálattal szolgáltak neki s akik az Attila fiai és a magyarok újbóli bejövetele közötti időben, amikor Pannónia tíz évig király nélkül volt, Pannóniában maradtak. Az itteni népnévsornak önálló forrásértéke nincs. A görögök kivételével egyik népet sem lehet az 5. századi Közép-Duna-medence lakójaként valóban számításba venni. Nyilván Kézai koholmánya tehát ez a néplista, híján minden történeti realitásnak. Mindenesetre Kézai középkorias tudálékosságból fakadó kombinációjának következménye, hogy a vlachokat (nyilván románokat értve rajtuk) — a szlávokkal, a németekkel és más népekkel egyetemben — megtette Attila-kori Kárpát-medencei népnek, mely - e népekkel együtt - a Kárpátmedence lakottságának folytonosságát biztosította a hunok és a magyarok között. Kit is értsünk hát Anonymus blakjain? Szemben korábbi nézetekkel, nem érthetünk rajtuk rómaiakat, rómaiak pásztorait, frankokat és más nyugati neolatinokat. Anonymus vlachjain csakis románok (românii) értendők. Románok szerepelnek Anonymus nevezetes népfelsorolásában a szlávok, a bolgárok és a rómaiak pásztorai társaságában. Románoknak tekinthetők mind Gelou, mind Glad blakjai. Bizonyosra vehető, hogy a Gladot támogató kumánok, bolgárok és blakok történeti (pontosabban: történetietlen) vetületei az 1186-ban létrejött második bolgár állam bolgár-blak (román)-kumán népességének. Sokkal nehezebb Gelou blakjairól nyilatkozni. Mielőtt még történeti realitásként fogadnánk el létüket 896 előtt (amint ezt minden forráskritikát mellőzve a mai román történetírás teszi), azt kell megvizsgálnunk: Anonymus gestája ad-e alapot ilyen jellegű megállapítás megtételéhez. Éppen ez a dolgozatunk bizonyította, hogy nem, a névtelen jegyző munkája megbízhatatlan forrás a honfoglaló magyarok ellenfeleit illetően. Bizonyítani igyekeztünk, hogy a Dunántúlt a 9. század végén birtokukban tartó és Veszprémet a magyarok ostroma ellen védő rómaiak anonymusi formájukban nem léteztek, figurájukat a névtelen jegyző az i. sz. 1—4. századi pannóniai rómaiak és a 13. század eleji magyar királyné, a meráni származású Gertrúd római birodalomból jött német kísérői alakjából gyúrta egybe, s helyezte át őket a 9. századba. Hasonlóan lehet magyarázni Gyalú blakjait is. Anonymus ismerte a második bolgár állam etnikai összetételét, tudta, hogy benne a bolgárok és a kumánok mellett a blakoknak volt nagy szerepük. Ezeket az Al-Duna és Maros között országló, helynévből életre keltett Glad vezér segédcsapatában 133 Eckhardt Sándor: A pannóniai hun történet keletkezése. Századok 61-62 (1927-1928), 605-606.
