Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - Die USA und Európa 1917-1945. Studien zur Geschichte der Beziehungen zwischen den USA und Európa von der Grossen Sozialistischen Oktoberrevolution bis zum Ende des zweiten Weltkrieges (ism.: Barabás László) 980

980 TÖRTÉNETI IRODALOM „kulturális öninterpretációról" beszélhetünk-e inkább, mert „kultúrimperializmusról", „kulturális expanzióról", de mégcsak „kultúrpropagandáról" sem lehet ez esetben szó az első világháború előtti értelemben. Ezt az elmélkedést a mélyebb tényfeltárás kétségkívül zavarta volna. Tilkovszky Lóránt DIE USA UND EUROPA 1917-1945. STUDIEN ZUR GESCHICHTE DER BEZIEHUNGEN ZWISCHEN DEN USA UND EUROPA VON DER GROSSEN SOZIALISTISCHEN OKTOBERREVOLUTION BIS ZUM ENDE DES ZWEITEN WELTKRIEGES Herausgegeben von Fritz Klein. (Berlin, Akademie-Verlag. 1975. 301 1.) AZ USA ÉS EURÓPA 1917-1945. TANULMÁNYOK AZ USA ÉS EURÓPA KAPCSOLATAINAK TÖRTÉNETÉHEZ A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOMTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG A most ismertetésre kerülő kötet anyagát az NDK történészei az 1975-ös San Francisco-i XIV. nemzetközi történészkongresszusra állították össze. A hét tanulmányt, az előszó szerint, három kapocs fogja össze tematikai különbözőségük ellenére. Egységesek a tanulmányok abban, hogy tagadják az USA elzárkózását, a ,.klasszikus izolacionizmus"-hoz való visszatérését a két világháború közötti időszakban és azt állítják, hogy az USA kezdettől fogva kiemelkedő szerepet játszott. Második közös vonásuk az a szemlélet, hogy az Egyesült Államoknak az európai államokhoz, különösen a nagyhatalmakhoz fűződő viszonyának alakulásában kiemelkedően fontos szerepet kapott a Szovjet-Oroszországgal, majd a Szovjetunióval való kapcsolata. A harmadik közös jellemző szorosan kapcsolódik az előzőhöz: az USA és Európa kapcsolatai tágabb értelemben a szocializmus és kapitalizmus társadalmi erőviszonyai változásainak is kifejezői voltak. Mindegyik tanulmányban, amelyben lehetőség kínálkozott a fenti szempontok érvényesítésére, találkozhatunk is velük, bár időnként csak erősen áttételes formában. A válogatás bevezető tanulmányai az első világháborút lezáró eseményekhez kapcsolódnak. Ide sorolható a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme is. Az első tanulmány éppen azt vizsgálja, hogyan viszonyult az Egyesült Államok Szovjet-Oroszországhoz, hogyan módosult ez a viszony a forradalmat követő három év során, egyáltalán milyen hatásokat és ellenhatásokat váltott ki a szocialista forradalom győzelme. A tanulmány szerzője, Wolfgang Rüge, helyesen utal arra, hogy mint a világ sok más pontján, úgy az Egyesült Államokban sem ismerték fel azonnal a győztes forradalom jelentőségét. Nem tulajdonítottak jelentőséget a szovjeteknek sem, csak akkor kerültek a figyelem középpontjába és fordultak ellenük, amikor azok a háború folytatásával szemben foglaltak állást. A fő cél az volt, hogy rábírják Szovjet-Oroszországot a háború folytatására. A lezajlott változások jelentőségének felismerése azonban új - imperialista - célt hozott magával: a bolsevizmus felszámolásának célját. A szerző utal az ebben a szellemben fogant politikai akciókra (amennyiben a wilsoni békepontokat a szovjet békedekrétum ellensúlyaként fogja fel) és a megindított fegyveres akciókra is, az intervencióra. Külön kiemeli a NOSzF-nak az USA belső viszonyaira gyakorolt hatását. Bár a haladó erők felismerték, hogy itt egy új társadalmi rendszer születéséről van szó, a burzsoáziának a szakszervezetekre gyakorolt nagy befolyása miatt mégsem lehetett olyan erejű hatása, mint amilyen az Kelet-Európában volt. Minden esetre hozzájárult a szocializmus felé vezető útról folytatott viták megindulásához, a szervezett haladó erők differenciálódásához és ezzel elősegítette a kommunista párt megalakulását is - mutat rá Wallace Morgan az USA haladó erőinek a Szovjetuniót támogató küzdelmét bemutató tanulmányában. A 20-as évek Amerikája ellentmondásos módon kötődött ahhoz az Európához, amely még mindig az első világháború lezáró békerendszer következményeivel és az abból fakadó nehézségek megoldásával küszködött - mutat rá Werner Basler és Hella Bünger tanulmányában. Előbbi nagyon gazdag forrásanyagra támaszkodva kimutatja, hogy az Egyesült Államoknak az a politikája, hogy nem kötötte magát kollektív szerződésekkel, hogy kétoldalú szerződései esetében is kötelezettségeiről ő maga