Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Niederhauser Emil lásd Gonda Imre Nowhere at home. Letters from Exile of Emma Goldman and Alexander Berkman. (Lsm.:Jemnitz János) 974
974 TÖRTÉNETI IRODALOM Bolíviában megvalósulni látszott. Szinte minden országban, ahol német katonai misszió működött, Németország Anglia mögött a második helyre küzdötte fel magát, s egyes országokban közel állt ahhoz, hogy riválisát lekörözze" (112.1.). A szerző könyvének második részében - „A német katonapolitika kihatásai Argentínában, Chilében és Bolíviában 1918-ig" - összegezi a német katonai befolyás által elért eredményeket. Az első világháború kitörése előtt a tíz dél-amerikai köztársaság közül hét a porosz-német hadseregmodell átvétele mellett döntött. Vagy közvetlenül német tisztek képezték ki hadseregeiket, illetve küldték tisztjeiket Németországba (így a tárgyalt országok) vagy közvetve a németek által kiképzett chilei katonatisztek tevékenykedtek számos dél-amerikai országban, illetve ezek az országok (Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Paraguay) küldték tisztjeiket Chilébe. Schaefer kiemelten foglalkozik a német kereskedelmi expanzió sikerének elemzésével. A vilmosi Németország 1890-től 1913-ig Dél-Amerikába irányuló exportját 561,5%-kal növelte, s ezzel a szubkontinens második legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált Nagy-Britannia után. Ebben a felfutásban jelentős szerepet játszott a német katonai befolyás közvetett és közvetlen hatása (hadiipari megrendelések), öt dél-amerikai ország (köztük Chile és Argentína), melyek hadseregeiket „poroszosították", az antant és az Egyesült Államok nyomásával szemben is kitartottak a Németország számára kedvező semlegességük mellett. A befejező részben kitekintést kapunk a szerzőtől: a világháborús katonai vereség, a versailles-i rendelkezések ellenére a weimari Németország és a Harmadik Birodalom - támaszkodva a korábbi katonapolitika eredményeire - sikerrel folytatta a 20-as, de különösen a 30-as években dél-amerikai katonapolitikáját. Már a 20-as években megjelentek német instruktorok a szubkontinens országaiban -igaz, ekkor még nem német egyenruhában -, s egyre több dél-amerikai katonai delegáció látogatott el Németországba. Gyakran a világháború előtti instruktorok tértek vissza, pl. Bolíviába Kundt. (ö volt a bob'viai hadsereg főparancsnoka a Chaco-háborúban, s Bolíviában tevékenykedett Ernst Röhm is, a későbbi SA-főnök.) A vizsgált országokban tehát a német hadiipar jórészt visszaszerezte első világháború előtti pozícióit, s így a katonai befolyás segítette a 30-as évek német kereskedelmi expanziójának kibontakozását is. Ellentétben az 1914 előtti politikával, a náci Németország nem Chüére, hanem inkább Argentínára koncentrált. -Schaefer könyve imponálóan gazdag forrásanyagra támaszkodik. Használta mindkét Németország archív anyagait, a bolíviai, a chilei, az argentin kül- és hadügy-minisztériumok dokumentumait s az Egyesült Államok levéltári anyagait. A könyv tekintélyes adatgazdagsága ellenére több kérdésben is hiányérzetünk támad. A német katonapolitikát kezdettől tökéletes, kiforrott koncepcióként mutatja be - szerintünk hibásan. A dél-amerikai országok gazdaságának, társadalmának árnyaltabb bemutatása adhatna magyarázatot, mely erők, mikor, miért voltak érdekeltek e kapcsolatokban. Nagy hiány az is, hogy alig történik említés a latin-amerikai német emigrációról. Fischer Ferenc NOWHERE AT HOME. LETTERS FROM EXILE OF EMMA GOLDMAN AND ALEXANDER BERKMAN (Edited by Richard and Anna Maria Drinnon. New York, 1975. 282 I.) MINDENÜTT OTTHONTALANUL. EMMA GOLDMAN ÉS ALEXANDER BERKMAN LEVELEI A SZÁMŰZETÉSBŐL. A tartalmi bemutató elé úgy érzem két megjegyzés és kívánkozik. A magyar olvasók ugyanis napjainkban is sokat olvashatnak az anarchistákról, az „ultrabalról", de ennek az áramlatnak történeti előzményeiről, képviselőiről, történet- és politikaszemléletről már kevesebbet tudhatnak. S ezzel a hiányossággal függ össze, hogy a mai magyar olvasónak nem sokat mond Goldman és Berkman neve. Nagyon kevés, az utóbbi két-három évtizedben megjelent munkában találhat róluk tájékoztatást (sajnos a Munkásmozgalmi Lexikon sem kivétel ez alól). Éppen ezért, mivel a levelezés ismertetését is részben a szereplők személye indokolja - annyit dióhéjban el kell róluk mondani, hogy mindketten a
