Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Kerekasztal-vita az európai fasizmusokról (Balázs Ilona) 955

BESZÁMOLÓ 959 ben kb. 73-tól kezdődően. Ma is igaz, hogy a válság felnyitja, erősíti a munkásosztály forradalmi tudatát, még olyan rétegeként is, amelyek reformista elgondolások alapján hittek, vagy hisznek a kapitalizmus szervezhetőségében. Új jelenség, hogy a válságból kivezető útért a kapitalista Európa munkásosztálya és annak legkövetkezetesebb ereje, a kommunista mozgalom állandó küzdelmet folytat, egzakt programot állít szembe a burzsoá elképzelésekkel. Ugyanakkor ma is igaz, hogy a válság utat nyithat és talajt teremthet a szélsőjobboldalnak, a neofasizmusnak is. A harmadik probléma, amelyről szólt: miként viszonyulnak napjainkban a burzsoá pártok konzervatív jobbszárnyai a fasizmushoz, ill. a neofasiszta törekvésekhez és pártokhoz. Egyetértett Tokody Gyulával abban, hogy a burzsoá pártok úgynevezett konzervatív jobbszárnyán mindenkor ott rejtőznek a jövendő fasiszta rendszer képviselői is. Ε felismerés összefügg az első kérdésben felvetett állammonopolista rendszer jellegével és többrétűségével. Példaként a mai olasz Kereszténydemokrata Pártot említette. A Kereszténydemokrata Párt egyszerre a monopolisták, a magántulajdont védő Vatikán, és nagy számú katolikus tömegek pártja is. Ugyanakkor a monopoltőkés körök belső gazdasági pozíciói, az említett amerikai és más kapitalista behatásoknál fogva megosztott. Ezt a megosztottságot tükrözi ma az olasz Confindustria (Olasz Gyáriparosok Szövetsége). Ennek az amerikai és nyugatnémet érdekekkel egybefonódott szárnya a megegyezéseket elutasító szélsőjobboldali politikát képviseli, szoros kapcsolatban a neofasiszta párttal. Beszélt arról, hogy mikor bomlik fel egy fasiszta rendszer, milyen ellentétek robbantják szét, vagy teszik elavulttá. A két világháború között kialakult fasiszta rendszereket az általuk kirobbantott háború semmisítette meg. Az elmúlt évtizedekben azonban a megváltozott nemzetközi erőviszonyok és e talajon megnövekedett forradalmi mozgalmak következtében másképpen ment végbe a fasiszta rendszerek bukása. És tegyük hozzá, a három európai fasiszta rendszer összeomlása között is jelentős különbségek mutatkoztak. Ebben szerepet játszanak olyan tényezők, mint a portugál, spanyol, görög burzsoázia viszonya és érdekei pl. az európai integrációhoz. A fokozatosan franco-ellenessé vált spanyol burzsoázia már évek óta hangoztatta, hogy gazdasági érdekei valamilyen módon az EGK-hez kapcsolhatók. A fracoizmus — ahogy mondták — nem „szalonképes" ehhez a törekvéshez. Ezt Spanyolországban és Európában a szociáldemokrata pártok is támogatták. A portugál fasizmus összeomlásában döntő szerepet játszott a portugál fasizmus gyarmati háborúja és a növekvő nyomor. A történelem azt bizonyítja, hogy háború nélkül is összeomolhatnak fasiszta rendszerek; és ha a munkásosztály és más forradalmi erők elég erősek, közelebb kerülhetnek Orradalmi céljaik megvalósításához. Az is igaz viszont, hogy a burzsoázia különböző nanőverekkel felülkerekedhet a válságon és stabilizálhatja rendszerét. Ez eltérő módon örtént Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában, de mindhárom országban negnövekedtek a demokratikus forradalmi erők. Harsányi Iván, az MSzMP KB Politikai Főiskola tanszékvezető tanára a spanyol asiszta rendszer keletkezésének sok bonyolult kérdése közül egyet érintett bővebben: togyan sorakozott fel a spanyol uralkodó osztályok konzervatív politikai alakulatainak öme a fasiszta jellegű katonai lázadás és a nacionálszindikalista ideológia mögé; mikor ezdődött ez a folyamat és milyen konkrét tényezők hatására torkollott az egész jbboldal szervezeti egyesülésébe 1937 tavaszán, a Falange Espahola és Franco égisze ilatt.