Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Kerekasztal-vita az európai fasizmusokról (Balázs Ilona) 955
BESZÁMOLÓ 957 fasizmusról, hanem gondosan különítsük el a fasiszta szervezkedés és az államiság kategóriáját. Mindkettőnek mások a feltételei, mások a megjelenési formái, stb. Székely Gábor a következőket jegyezte meg: az elkülönítés szükségességét már a korabeli politikusok is érezték. Ennek megfelelően két alternatíva kínálkozott: a f asizmus vagy önmagát dönti meg (egyfajta belső fejlődés nyomán), vagy a tömegek fordulnak el tőle (tehát a bázisa gyengül). Incze Miklós 5 pontos összegezéséhez hozzátette: a középosztály, az uralkodó osztály és a fasizmus viszonyát alaposan tárgyalja a szakirodalom, de a munkásosztály és a fasizmus viszonyát nem. Béki Ernő (MSzMP KB Párttörténeti Intézet tud. munkatársa) szükségesnek látta az aktív és passzív tömegbázis megkülönböztetését és utalt arra, hogy bonyolult társadalmi viszonyrendszerről van szó. A különbségtevés azért is elengedhetetlen, mert hosszú ideig fennmaradhatott fasiszta rendszer a bázis passzivitása alapján is. Ormos Mária Béki Ernő felszólalásához kapcsolódva felvetette azt a sokat elemzett problémát, hogy lehet-e és mily mértékben lehet és kell a politikai hatalom önállósulásáról beszélni általában és különösképpen a fasizmus esetében. Tokody Gyula a konzervativizmus és a fasizmus közti kontinuitás és diszkontinuitás kapcsolatáról beszélt. Szükséges annak a válsághelyzetnek az eddiginél alaposabb figyelembe vétele, ill. tanulmányozása, amely a politikai konzervativizmus táborában — különösen Németországban — közvetlenül az első világháború után, majd az 1929—33-as válság éveiben következett be. A lényeg, hogy a válság hatására igen erőteljesen fordult a középrétegek felé, „megújította" nézeteit, képes volt arra, hogy a saját kebelében fasiszta csoportokat hozzon létre, illetve arra is, hogy - pl. a Hugenberg-féle Deutschnationale Volkspartei — maga is lépéseket tegyen a fasizálódás irányába: a vezéreszme érvényesülése a pártban, a völkisch gondolatok, sőt a fajelmélet részbeni programmá emelése stb. Ha nem vesszük figyelembe ezt a fasizmussal való „egybemosódási" folyamatot, és túlhangsúlyozzuk a diszkontinuitást, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a fasizmus uralomra jutásának alapoka az volt, hogy a konzervativizmus nem volt eléggé erős, hasonlóan néhány polgári történészhez. — Másfelől azt is szem előtt kell tartani, hogy a konzervativizmus eredendően antiparlamentáris — antidemokratikus beállítottsága Közép-Európában jóval erősebb volt, mint Nyugat-Európában - pl. Angliában — s az első világháború utáni másfél évtized nem lehetett elegendő arra, hogy a politikai gondolkodásban és magatartásban is megnyilvánuló (vagy itt talán még erősebben megnyilvánuló) lemaradást be lehessen hozni. Ormos Mária akceptálva a Tokody által kifejtett gondolatokat a konzervatív kontinuitásról, felvetette azt a kérdést, vajon a konzervativizmus kizárólagos önfejlődéséből jöhetett-e létre fasiszta ideológia. Úgy véli, hogy nem. A társadalom egy adott pontján szükség volt arra, hogy bizonyos konzervatív gondolatok a szocialista gondolkodás terrénum valamely ágából (szociáldemokrácia, anarchizmus, keresztényszocializmus) impulzusokat fogadjanak be. Hajagos Ferenc hozzászólásában rámutatott, hogy Japánban, ahol például nem volt tömegmozgalom, a tradicionális uralmi formából bontakozott ki a fasizmus. Horthy-Magyarországon működött a parlament, sőt a szociáldemokrata párt is dolgozhatott. Itt egyfajta parlamentáris fasiszta forma alakult ki. Mindebből azt a. következtetést kell levonnunk, hogy a fasizmust nem lehet egy kalap alá vonni, hiszen mindegyik országban van a másiktól eltérő vonása, így egyedi jelenségekről beszélhetünk inkább. 10 Századok 1978/5
