Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Kerekasztal-vita az európai fasizmusokról (Balázs Ilona) 955

956 BESZÁMOLÓ 956 1. Gyakran találkozunk a nemzetközi irodalomban azzal a nézettel, hogy fasiszta vagy fasiszta jellegű rendszer létrejöttének feltétele a tömegmozgalom. Eszerint az álláspont szerint: ahol nem volt fasiszta tömegmozgalom, ott nem volt fasizmus, nem alakulhatott ki fasiszta rendszer. Ezzel szemben Incze Miklós jelezte: álláspontjuk az, hogy létrejöttek fasiszta vagy fasiszta jellegű rendszerek anélkül is — az összreakció ellenforradalmaként —, hogy számottevő — kifejezetten fasiszta — tömegmozgalom előzte volna meg őket. 2. Vita van a nemzetközi irodalomban a tömegmozgalom társadalmi jellege tekintetében - a fasiszta vezető csoportot és a mozgalom társadalmi bázisát tekintve. Gyakran hangoztatják, hogy a vezetők és a tömegek elsődlegesen a középrétegekből kerültek ki. Látni kell azonban, hogy a középrétegek válsága össztársadalmi jelenség következménye, az egész társadalom jelenségeinek a lecsapódása és visszatükröződése, s így nem független egyéb osztályoktól és rétegektől; a fasizmus tehát nem kizárólag a középréteg mozgalma, s nem is az egész középréteg aktivizálódik fasiszta módra. A széles középrétegek — városi kispolgári és értelmiségi rétegek — álltak előtérben a fejlett tőkés országokban, a közepesen fejlett országokban e rétegek kiegészültek a középosztályba lecsúszott nemesi birtokosokkal, katonatisztekkel, hivatalnokokkal. A fejletlenebb, de fasiszta típusú rendszert még megvalósítani „alkalmas" fejlettségű országokban, ahol a fasiszta mozgalmat vezető középrétegbeli elemek — tisztek (katonai réteg) és értelmiségiek — főleg paraszti eredetűek, elsősorban a parasztságot igyekeztek báziskén1 megszerezni. Minden esetben vizsgálandó természetesen, hogy - a középréteg mellett — a fasiszta mozgalom mennyire hatol be a parasztságba és a munkásosztályba — főleg az új városlakók soraiba —, akik még nem tagolódtak be más politikai áramlatba. 3. Vita van abban a kérdésben is, hogy ki juttatja hatalomra a fasizmust. A finánctőke vagy a gazdasági elit, vagy az uralkodó osztály egésze — a belső és külső (nemzetközi) körülményektől függően. Incze Miklós szerint itt jelentős vagy éppen döntő szerep jut egy, a politikába újonnan bevont — fasiszta — csoportnak, hatalmi kompromisszum formájában, amely kompromisszum a (fasiszta) társadalom vezető gazdasági erőinek az érdekeit testesíti meg. 4. Vita folyik arról, hogy van-e eleve meghatározott funkciója a fasizmusnak, hogy más-e, amit a mozgalom eredetileg képvisel illetve más-e, amit létrehoz - tehát ketté válik-e funkciója. Incze Miklós hangsúlyozta, hogy szerintük létezik ilyen funkció és hatalomrajutás esetén ketté válik. 5. Vitáznak az „utánzás", a hatás kérdésében is. Sokan ugyanis pusztán az utánzásra, a kisugárzásra vezetik vissza a fasizmus nemzetközi térhódítását. Incze Miklós szerint itt meg kell különböztetni a második világháború előtti időszakot, ahol az utazásnak van (lehet) bizonyos szerepe, de távolról sem döntő, a háború alatti helyzettől, ami - az átmeneti német sikerek miatt — egészen más szituációt teremtett. Vagyis: ezt a kérdést a nemzetközi helyzet függvényeként is vizsgálni kell. Ormos Mária rámutatott arra, hogy az Incze Miklós által felsorolt problémák a valóságban újabb kérdéseket foglalnak magukba, amelyek mindegyike megérdemli az elemzést. Elsőként a figyelmet a bázis kérdéseire irányította, megemlítve, hogy nézete szerint a fasiszta mozgalom és a fasiszta rendszer bázisának kezelése elkülönítést kíván. Egészében véve kiemelte annak szükségességét, hogy ne általában véve beszéljünk a