Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

954 BESZÁMOLÓ 954 amikor Ady konzervatív lapnak és nem meggyőződése szerint írt. Szabó Miklós ezzel szemben azt említi meg, hogy a két cikkhez hasonló gondolatok a Budapesti Naplóba írt írásaiban is megjelentek (vö. „Egy könyv és egy ember" c. cikkét Bp. Napló 1906. febr.). Ε cikkében érződik rokonszenve a „nem ortodox szociáldemokrata" iránt. A darabontkormány idején lejátszódó munkástüntetések kapcsán merül föl benne a párizsi élmények nyomán született gondolat: a csőcselék vonásai által mozgósított néptömegek akkor is kultúrát veszélyeztető erővé válhatnak, ha haladó erők mozgósítják őket. Ady és a polgárosultabb országok, valamint Közép-Európa fő kultúrközpontjai fő képviselőinek modernség-élménye között lényeges a különbség. Ady élményét nem a megcsömörlöttség, hanem a ki nem elégítettség jellemzi. Ady ún. dekadenciáját a feltörő vágyban látja, hogy a modern világ gyönyöreiből néhány nagy pillanatban a csömörig részesülhessen. Adytól távol állt a romantizáló kultúrpesszimizmus, továbbá az elementáris primitív újjáélesztésének vágya. Számára az Élet és a vele szinonim értelmű Szépség a modern kultúra terméke. Ady megkülönböztető jellemzője, hogy a modern kultúrát hazája elmaradottsága kontrasztjában éli át. A nyugat-európai dekadensekre az egyéni sors problémái nem társadalmiak. Ady számára a magyar elmaradottság politikai kérdés volt. A magyar Ugar azért abszurd Ady előtt, mivel anakronisztikus volta ellenére megingathatatlanul életképes. Modern költői élmény ez, de nem Rimbaud-é, nem Apollinaire-é, még csak nem is Kafkáé vagy Musilé. 1905-ben hazatér a költő, és helyzetét elszigeteltnek érzi, mintegy belső emigrációba kényszerül, ez azonban a progresszió kicsiny magyar táborának helyzete is. Ezt az állapotot elemzi az „Ismeretlen Korvin-kódex margójára" című cikke. Felvázolja a „Kompország" vízióját: a civilizáltság és barbárság határain ingadozó Magyarország kompja Ázsia felé indul vissza. Kompország víziója felvillantja a valódi, a külső emigráció lehetőségét: még van mód arra, hogy kiszálljanak a visszaindulás előtt, a nyugati parton. A belső és a külső emigráció egybemosódásáról vall „Párizs az én Bakonyom" c. versében. Befejezésül az előadó megismételte a bevezetésben mondottakat. 1906-ra Ady polgári radikálissá fejlődött. Útja a polgári radikalizmus kialakulásáé. Eltér azonban tőle: teljes élességgel látta azt a váltást, amelyet „a nagypolitikai" szinten működő liberalizmus széthullása a polgári demokratikus erők kibontakozása szempontjából jelentett, mint modern költő pedig a polgári radikális értelmiség haladó avantgard helyzetét belső emigrációként élte át. Soós István