Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 951 Révai József álláspontjához csatlakozva, Király akadémikus kifejtette, hogy Jászi az imperializmus tényével sosem vetett komolyan számot : világképének kialakításába ez nem játszott belé. Végső soron technokrata-ökonomista haladáskoncepció jellemezte. Nem tudatosodott előtte a kapitalizmusnak az a betegsége, amelyet már Dürkheim konzervatív módon is megélt, az elidegenedés. Jászi álláspontja megfelelt ugyan a polgári demokráciáért vívott harcban, de az imperializmus ellen ez már kevésnek bizonyult. Nem vette figyelembe az egyenlőséghiány problémáit. Illúziókat táplált a Nyugattal, a fejlett világgal kapcsolatban, előítélettel volt Kelet-Európa egészével szemben. Naumann jelszavának „a hatalom politikáját képviselni kifelé és a reformét befelé", csak az egyik, a reformoldalát vette észre Jászi. Sőt, meggyőződése volt, hogy „a német műveltség, szervezés és fegyelem" a „legalkalmasabb" arra, hogy „Közép-Európát és a Balkánt nyugat-európai fokra emelje", s hogy „kitűnő iskola" lesz az a magyarság számára. Másodrendűnek vette ez a szemlélet a nemzeti függetlenségnek a modern nagytőkés imperializmus elleni harc szempontjából oly igen fontos kérdését. Ady Endre viszont másként gondolkodott. Az ő németellenessége elvált mind a kurucos, mind a prowestern típusoktól. Antiimperialista németellenesség volt. Annak a civilizációs hübrisznek, fölényérzetnek szélsőséges, kiélezett változatát látta ő csupán a német dölyfben, amely az imperializmus korába érve fejlett, iparosodott tőkés országokban oly könnyen felnőtt. Hiszen átalakult az imperializmus beköszöntével a polgári fejlődés hőskorszakának hagyományos demokratikus nemzettudata. ,A kolonizáló, harcbavivő kultúrállamoknak" civilizáló fölényérzetétől féltette Ady nemzetét. Ady Érmindszent felől jól látta, hogy mi Magyarország valóságos helye a világban. ,Magyar Makedonia ez" — írta. Tudta, hogy odasorozta a „fölényes germán szomszédság". Mint antiimperialista patriotizmus éledt újjá nála a hagyományos kurucos szabadságharcok hazaszeretete. Ennek a nemzettudatnak voltak hírhozói a kései „magyarság"-versek. Adynál összetartozott az imperializmustól való félelem és a „szétszóródás előtt" tragikus bánata. Előtérbe került nála a nemzeti függetlenség kérdése. S ezzel együtt tudatosodott a kelet-európai magyar elrendeltség. „Nyugattól tanulva és mégiscsak Bizánc felé kedvelek fordulni" — írta a Naumann-féle tervvel vitázón. S ezzel élesen eltért a leghűségesebb fegyvertársaktól. Nemcsak a reakció oldalán volt adott a háború érdekében folyó kulturális civilizatorikus argumentáció, hanem a haladó erők között is kísértettek ilyen előítéletek. Andrássy Gyulának Kemény Zsigmondtól örökölt „külpolitikai veszélyeztetettségi koncepciója" köztük is hatott. Igaz, más forrásokból eredt a kétfajta Kelet-ellenesség. A továbbiakban az uralkodó osztály és a progresszívak Kelet-ellenességének eredőit és fő jellemzőit mutatta be Király akadémikus. Elemezte Kunfi Zsigmond, Ignotus nézeteit, majd rátért a Jászi állásfoglalásaiban jelentkező ellentmondások megvilágítására. Kiemelte, hogy a gondolkodók látását is elhomályosította a világ városiasodott részeit eltöltő század elejei kultúrfölény érzése, a Kelettől való idegenkedés. Ettől tudott elszakadni Ady. Irodalomtörténet-írásunkba beidegződött az a nézet, amely a nyugati kulturális-emberi orientációban látta az Ady-életmű egyik fő vonását. Ε megállapítását Szerb Antal véleményének idézésével dokumentálta. Ez a szemlélet nem vette figyelembe, hogy fejlődő világkép, fejlődő költészet volt végig az Adyé. Csak változásaiban lehet megítélni a nyugatosság kérdéseit is. Eleinte nála is haladás- és civilizációellenességgel azonosult a Kelet-fogalom. A következetes antifeudalizmus az égtájak nyelvén is beszélt. Ugyanakkor