Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933
952 BESZÁMOLÓ 952 már ebben az időszakban adott volt nála a gondolatoknak egy más sodrása. Hiszen e világképben meghatározóan jelen volt a szabadságharcos-kurucos tradíció és a modernista antikapitalista kultúrkritika is. S minél tudatosabbá vált benne a társadalmi forradalmiság, annál inkább előtérbe került világképében egy antiimperialista jellegű, immáron nem elvontan keleti, de konkrétan, meghatározottan: kelet-európai öntudat. A marxista irodalomtörténet-írás már hangsúlyozta, hogy nemcsak a nyugatos Ady létezett, de a kései, a mélyebb, a gondolkodóbb. Itt Király akadémikus Révai József, Bölöni György és Balogh Edgár idevágó megállapításait idézte. Arra azonban figyelmeztetett, hogy az örök nyugatosság mítoszával hiba lenne szembeállítani az örök keletiség mítoszát. Adyból hiányzott minden mitizálás, minden romantika. Egyértelműen s.határozottan kelet-európaiságot jelentett ez már, jóllehet tudta, hogy a Nyugat a fejlettebb, több ott a kultúra. De azt is tudta, hogy a haladottabb, műveltebb világ nemegyszer tölti be a „héja" szerepét. Nemcsak tanulni: félni is kell tőle. Az Utálatos szerelmes nációm c. versének szavaival szólva: A „Nyugat ellen Nyugatot hozz" volt itt a törvény. 191 l-es Jelkyek és Csornaiak c. cikke tanulsága szerint: „ellenségekkel" lett már „egy szándékon". Azokkal „rémült", akikkel együtt rémülni sohasem szokott: óvott a csak Nyugatra néző Jelky Andrásoktól. Az imperializmus korába érve „egy sajátságos helyzeti és sorsú ország" külön törvényeire emlékeztetett. Tudta, hogy hazájának ott van a helye Kelet-Európa szélekre szorult, elmaradott népei között. „De az bizonyos - írta -, hogy török időbeli csibéinkre hirtelenül csapott rá a finom, de éhes nyugati héja." Ezt a török korban rekedt, elesett népét szerette volna védeni. Felnőtt tehát az antiimperializmus megjelenési formájaként egy sajátos kelet-európai hely- és öntudat. Egy 1913-as cikke szerint a gráci vonattal utazva a „rettegő", „éhező", ,két zsúfolt kocsinyi", „mosdatlan" kivándorló rutént érezte közel magához, s nem a szomszéd vagonban utazó éneklő osztrák diákokat. „Oláh, magyar és szláv bánat" egybeforrasztása nem csak a nemzeti kérdés megoldására mutatott irányt: egy újfajta magyar helytudat, a kelet-európai helytudat felnövekedését is jelezte. Ennek szellemében üdvözölte 1914 áprilisában írt Szentpétervári út c. cikkében Károlyi Mihály tervezett, de meg nem valósult oroszországi látogatását. Ady azért állt e vállalkozás mellé, mert meggyőződése volt, hogy az Oroszországhoz való viszony az adott történelmi időpontban a Balkán népeihez, a Kelet-Európához való viszonyt is magában foglalta. Ady Endre a kelet-európai közös sorsot, közös feladatot hangsúlyozta akkor, amikor Károlyi mellé állt. S a Naumann-terv kapcsán az Ellenségekkel egy szándékon c. cikkében is e kelet-európai öntudatot fogalmazta meg. Itt visszatért Király akadémikus az előadása bevezetőjében hangsúlyozott gondolathoz, s a cikk kapcsán érvényre jutó új, magyar helytudatot, a Kelet-Európához való tartozás tudatát emelte ki, mint Ady lényegi mondanivalóját. Ezt diktálta neki az imperializmus új valóságával való számvetés is. A tudományos ülésszak második napján Szabó Miklós, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa „A modern költői magatartás hatása Ady politikai nézeteinek alakulására az első párizsi út idején" c. előadásában azt hangsúlyozta, hogy Ady politikai szemléletének alakulása tükrében lehet fölmérni a 19. századi magyar liberalizmus leginkább polfárosult erőinek útját a polgári radikalizmusig. Minthogy Ady ezt az utat mint újságíró tette meg, ezért fejlődése nemcsak az Ady-kutatás számára fontos, hanem a polgári radikalizmus vizsgálóinak is. A szerző fejtegetéseinek forrásai Adynak e korból való
