Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 949 szemben Ignotus például a háborús gazdálkodásban a szociális állam csíráját vélte fölfedezni. Vitázott Prohászka Ottokárral, aki a háború erkölcsi regeneráló munkáját magasztalta, ostorozta a háború vámszedőit, az uszító sajtót. Jászi is — mint Ady — elhatárolja magát a háborúért lelkesedő tömegektől. Ady hangsúlyozza a „rabbiság sorsát", az „elit kálváriáját". Ε magatartásukkal szembeszálltak a háború nyájembereivel, az árral úszókkal, védték harcos múltjukat, a személyiség függetlenségét. Felvették a küzdelmet azok ellen, akik az individuum csődjét hirdették, és egy anakronisztikus, középkori szervezettségű tömegtársadalomban látták a fejlődés útját (mint pl. Szabó Dezső). Ennek az illúziónak és evolucionista szemléletnek fényében kell látnunk és értékelnünk Jászi Közép-Európa-elképzelését, vallja az előadó. Ez még szubjektive sem lehetett a német imperializmus és militarizmus helyeslése. Olyan Közép-Európáról álmodott, amely egy széles körű vámunió keretében, a csereviszonyok lehetőségének kiszélesedésével számottevő gazdasági fejlődést eredményez majd Magyarország számára. Jászi szerint a kisállamok önmagukban életképtelenek, a nagyhatalmak piaci konkurrenciája megfojtja őket. Vezér is utópiának látja Jászi tervét, de hangsúlyozza Közép-Európája demokratikus voltát. Jászi érdeme, hogy felismerte: a világtörténelem a nagy gazdasági integrációk irányába fejlődik. Számításából azonban kihagyta, hogy közbülső állomásként a nemzeti államok felvirágzásának fázisa következik. Jásziék elgondolásának, Szabó Ervin azt kifejtő elméletének hatása lényeges az irodalom vonatkozásában, mint azt Babits Mihály „Free trade" c. verse bizonyítja. Jászi maga is tagadja, hogy bármikor lelkesedett volna Naumann imperialista Közép-Európájáért, a népek demokratikus és pacifista szövetségéért szállt síkra. Ε Közép-Európa az első lépcső lett volna az Európai Egyesült Államok felé vezető úton. Emellett a nemzetiségi kérdést is föderatív alapon akarták megoldani. Jászi elméletének a radikálisok táborán belül — mintegy fele-fele arányban — akadtak hívei és ellenzői. Ady elítélte a Nyugatban a „száz fajtájú Közép-Európa tervezgetéseket", azt tartva, hogy a német szövetség mindig bajt hozott az országnak. Ady cikkét a Nyugatban Lengyel Géza értekezése előzte meg, ebben szintén bírálta a Naumann-féle tervezetet. S bár Ady a kérdésben nem egyezett Jászival, ezt az ellentétet nem szabad mélyreható ideológiai nézeteltéréssé felnagyítani. Egy év múlva Jászi belátta tévedését. Az alapvető kérdésekben: a háború megítélésében és a demokratikus jogok kivívásában nem volt közöttük vita. Vezér Erzsébet előadása következő részében Irinyi Károly könyvének idevonatkozó helyeit idézi, amelyben mintegy összefoglalja a Közép-Európa-tervvel kapcsolatos viták tanulságait. Az 1917-es oroszországi forradalmi mozgalmak megváltoztatták a magyarországi progresszió gondolatvilágát. Egyre erőteljesebbé vált a törekvés a béke megteremtésére, aktívabbá vált a békepropaganda. Ε propaganda mind forradalmibb kicsengésű lett, amit jól mutat Jászi Oszkár beszéde Szabó Ervin temetésén. A magyar progresszió forradalmat készített elő, bár féltek a forradalom következményeitől, s nem vették számba, harcuknak kik lehetnek a támaszai. Vértelen forradalomról ábrándoztak, s a forradalmi vezérkar, a Nemzeti Tanács megszervezését is későbbre halasztották. így történhetett, hogy a forradalom lényegében véve előkészítőktől függetlenül tört ki. Ady igazi forradalmár volt, megváltásként áhította a forradalmat. Felismerte,hogy e változáshoz szervezett tömegekre van szükség. Jól látta a háború elembertelenítő hatását, átélte annak borzalmait, s rettegett az összeomlás következményeitől. Minden aggodalma ellenére bizakodva várta a forradalmat, látomásaiban meg-megjelent a világforradalom víziója is.