Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

946 BESZÁMOLÓ 946 Ady költészete az elsődleges forrásanyag költői pályájának megrajzolásában, s ezt a történész sem hagyhatja figyelmen kívül, bár szempontjai nem az irodalomtörténészéi. A továbbiakban Pölöskei Szekfű Gyula: Három nemzedék c. könyvének az első világháborút megelőző évekről szóló részeit idézte, s ezekhez fűzött megjegyzéseket. Ennek alapján vázolta föl az Ady-Tisza István-ellentétet, azt hangsúlyozva, hogy a koalíciós kormány időszakában vált Ady költészete mind teljesebbé, ekkor lesz a költő tudatos forradalmárrá, a társadalmi átalakulás legtisztább megsejtőjévé. 1910-ben a munkapárti kormányzás a rendszer megmentésének újabb kísérlete volt. Ady így jellemezte Tiszát: „A mester jött a kontárok után." Ady azonban az összes politikus közül Tiszát gúnyolta a leginkább, neki jutottak ki a legbecsmérlőbb jelzők. Fölénye Tiszával szemben reális jövőbelátásából, a politikus elkerülhetetlen kudarcának fölismeréséből fakadt. Ezt bizonyítja a „Csaba új népe"c. versével. Ady fölfigyelt a Tisza István támogatta keresztényszocialista mozgalomra is. Ε mozgalom legjelentékenyebb képviselője Prohászka Ottokár volt, aki hidat akart építeni az egyházak — a kereszténység jegyében —, valamint a társadalmi osztályok közé a keresztényszocializmus révén. Ady figyelmeztetett a keresztényszocializmus igazi lényegére, mivel benne az emberiség „nyűgökben tartásá"-nak célját fedezte föl. Közben az ultramontanizmust, az agresszív katolicizmust is ostorozta. Evvel párhuzamosan a protestantizmus terén a ,kálvinista pápa" Tisza István törekvéseit tartotta rendkívül veszedelmesnek. Erről ír a költő „Kálvin hivői térdepelnek" c. cikkében. Ady és Tisza céljai, ti. a vallási béke megteremtése, csak látszólag harmonizálnak, valójában belső tartalmuk alapján alapvetően különböztek. Tisza a dualista államszerkezet fenntartásának rendelte alá a felekezeti békét, Ady pedig a régi rendszert megsemmisíteni igyekvő nézetek, az új Magyarország nevében szállt szembe a forradalmi erőket gyengítő felekezetiséggel (vö. A protestáns tévedés c. cikkét). Adyt támadták magatartásáért, de a támadások nem rettentették vissza, még viharosabb ellentámadásra serkentették (A Muszáj-Herkules c. verse). Bírálata túlment a polgári radikálisok álláspontján, a feudalizmus maradványai mellett a kapitalizmust is ostorozta. Forradalmi demokratizmusát mélyítette, hogy fölismerte a munkásosztály történelmi hivatását, mint ezt a „Robbanó ország" c., 1910. dec. 25-i cikke mutatja. Ady első világháború előtti világnézetének kulcskérdése volt a polgári demokratikus átalakuláshoz és a szocializmushoz való viszonya. Sok versében és cikkében vállalta a szocialista távlatot. Külön kérdés Ady és a Szociáldemokrata Párt kapcsolatainak problémája. A költő másképp látta a magyarországi belpolitikai helyzetet, mint a szociáldemokraták, nézeteiket gyakran korrigálta, összhangba hozta, sőt éppen 1910—1912 között olykor eltúlozta. Ady a paraszti politikai irányzatok közül Áchim András pártjának útját kísérte a legnagyobb figyelemmel. Fölfigyelt a párt előretörésére, vezetőjének markáns egyéniségére. Az Áchim-párt lendülete azonban 1910 után megtört. Az előadó szerint Áchim paraszti demokratizmusa 1910 előtt még elegendő volt a mozgalom fellendüléséhez, a világháború előtti években azonban, amikor a rendszer válsága tovább mélyült, az elért szervezkedési szint megtartásához kevésnek bizonyult. Programja nem bővült az antikapitalizmussal, s Áchim nem volt képes a továbblépésre, nem találta meg az utat a SzDP-hez sem. Ady felismerte Áchim mozgalmának ellentmondásos voltát, mint erről a