Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933
BESZÁMOLÓ 945 mozgalmak, a haladó politikai erők által kikényszerített reformok még alkalmassá tehetik az országot a nagy társadalmi átalakulásra. Erényi Ady Lajossal ért egyet, aki azt mondja, hogy Ady meggyőződéses darabontnak nevezte magát még 1917-ben is. A forradalmas Ady a forradalomért lelkesedve nem adta fel a reformok jogosultságába vetett hitét sem. De sem Párizsban, sem Budapesten nem a pártklubokban folyó alkudozásoktól, parlamenti vitáktól remélte a reformokat. 1906 elején a legnagyobb elismeréssel írt a radikális, sőt ebben az időszakban nemegyszer forradalmian ható tömegmozgalmakról, az aratósztrájkokról. 1906. március végén jelent meg a „Sztrájk az Érmelléken" c. írása. Csák Máté földjén c. versében fogalmazta meg Ady a magyar munkásosztály küldetéséről, történelmi szerepéről szóló véleményét (Népszava 1907. május 9.). S még sorolhatnánk a „Vér és Arany" és az „Illés szekerén" c. verseit. A forradalmi versek zömének elsősorban Garami, Kunfi, Révész Béla, Bresztovszky Ernő jóvoltából a Népszava adott teret. A Kunfi szerkesztette Szocializmus 1908—09-es évfolyamában jelent meg az Irodalmi háborgás és szocializmus. A „Népszava"-vita Ady értőinek és védelmezőinek győzelmével végződött. A politikában Ady a „kétmeggyőződésű forradalmiság" időszakában is együtt haladt az ugyancsak kétmeggyőződésű, ha többnyire nem is forradalmárok által vezetett szocialista mozgalommal, sőt szorosabban zárkózott fel melléje, mint korábban bármikor. A kapcsolat 1911 —12-ben tovább erősödött, hamarosan azonban új fenntartások jelentkeztek. A „Vérvörös csütörtökhöz" kapcsolódó forradalmi verseket követően kitűnt, hogy a taktikázó pártvezetőség nem szívlelte meg a „Rohanunk a forradalomba" ajánlást, nem kívánt forradalmi politikát folytatni. A párt politikája kiábrándította a költőt. Mindehhez járult az állandóan ható, progresszív, reformer Jászi-hatás is, amely Ady figyelmét már egy évtizede az elméletileg igényes, útkereső polgári radikalizmus felé irányította. Erősödött rokonszenve a Galilei-kör, annak értelmiségi ifjúsága iránt. „Új tavaszi sereg-szemlét" látott, 1909 és 1914 között több forradalmi verset küldött a körnek, amelynek életét áthatotta költészete. A polgári radikális hatás, az új intelligencia szerepének kiemelése a szabadkőműves Adynál nem állt ellentétben a szocialista mozgalommal való kapcsolatokkal. A hazai polgári radikalizmusnak kiváltképpen nagy jelentőséget tulajdonított: a szociáldemokráciát és a polgári radikalizmust együttesen tekintette a leghaladóbb magyar politikai erőnek. Jóllehet a „Jásziságot" vallotta „akart ideál"-jának, továbbra is hangsúlyozta szociáldemokrata kapcsolatai jelentőségét. Pölöskei Ferenc, a történettudományok doktora, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára ,Ady és a politikai irányzatok 1910-1914" című előadásában abból indult ki, hogy a történészt is kell hogy érdekelje a nagy költők-művészek tevékenysége, mivel gyakran léptek ki a költészet köréből és váltak történeti nagyságokká. Ezért foglalkozott Ady Endre pályájának egy szakaszával, amelyet politikatörténeti oldalról igyekezett megközelíteni. Itt nem szól a szociáldemokrata és a polgári radikális irányzatokról, mivel ezekről — Adyhoz való kapcsolatukról — más előadások hangzottak el. Az irodalom- és a történettudomány periodizációja különbözik, mert a koalíciós kormány 1906-tól 1910-ig tartó uralmát csak 1910-ben váltja fel a régi szabadelvűeket képviselő Nemzeti Munkapárt. A politikatörténetben 1910 a korszakhatár, annak ellenére, hogy az 1906-1910 között uralmon levő koalíciós kormány bomlása korábban kezdődött. 1908-ban már megerősödtek az ellenzéki irányzatok; Pölöskei ezt a művészet új jelenségeinek (Nyugat, Bartók, Kodály) fölbukkanásával igazolja.
