Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

942 BESZÁMOLÓ 942 dzsentri uralom alóli felszabadulás lehetőségét hangsúlyozta. A magyar polgárság azonban nem sorakozott föl a darabontok mögé, Tisza Istvánt támogatta. Vészi támadta Tiszát, szemére vetette, hogy a koalíció kezére játszik, s megakadályozza az ország megújhodását. A darabont-kísérlet kudarcot vallott. Akik a demokratikus átalakulást őszintén hitték, nem tagadták meg harcukat, így Ady sem. A koalíció kormányra kerülése megnehezítette a Budapesti Napló helyzetét, Vészi kénytelen volt 1907-ben megválni a laptól és Berlinbe távozni. A lap elszürkült, Ady is megvált tőle 1908 elején. Vészi 1906 nyarán vállalta Ady párizsi útjának finanszírozását s ezzel lehetővé tette további eszmei-politikai fejlődését, újabb halhatatlan művek létrejöttét. Befejezésül Mucsi utalt Vészi további életútjára, de érdemét a századelő progressziójában játszott szerepében és Ady támogatásában látta. Erényi Tibor, a történettudományok doktora, az MSzMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos osztályvezetője Ady és a szociáldemokrácia címen tartott előadást. Bevezetőjében feltette a kérdést: milyen tényezőkre vezethető vissza Ady ellenzékisége, mivel magyarázható, hogy már legelső írásaiban mint politikai gondolkodó túlhaladt a hagyományos függetlenségi ellenzékiségen, eljutott nemcsak a polgári radikalizmusig, hanem a szociáldemokrácia közelébe is. A szocialista mozgalomról Ady már 1899 júliusában írt debreceni cikkében megemlékezik, méghozzá nemzetközi összefüggéseiben is. Erényi Ady cikkéből két szót emelt ki: a szocializmust és a demokráciát. Szerinte a költő gondolatmenetéből kiviláglik, hogy a liberalizmuson túlhaladó demokrácia következetes alkalmazásával, a radikalizmussal még megelőzhetőnek tartja a szocializmust. Vagyis a polgári demokratikus reformpolitika elodázhatja a szocialista átalakulást. Az alternatíva felvázolásánál már akkor sem utasítja el a szocializmust. Nem érti még meg teljesen, de társadalmilag indokoltnak tartja. A történeti kutatás feltárta, hogy Ady rendszeres olvasója volt az 1900-ban induló Huszadik Századnak. A lapból feléje áramló polgári radikális hatásban a marxizmus némely eleme is jelen van. Erényi a továbbiakban elemezte a Huszadik Század nézeteit. Jászi Oszkár álláspontját a marxizmussal "kapcsolatban. Megállapította, hogy a munkásosztály történeti szerepét Jászi lényegében Marx alapján ítélte meg. Az adatok arra mutatnak, hogy a nagyváradi évek elején fokozódik Adynak a munkásság, a szocialista mozgalom iránti érdeklődése. Bóka László szerint Ady az első váradi években „a munkásmozgalmat tudomásul veszi, de egyelőre éppen úgy fél tőle, mint a polgárság". Ez a megállapítás korrekcióra szorul. 1900 márciusában írt cikkében, a Március 15-ben „i hazatagadás piros lobogójá"-ról ír, egy másik, szintén márciusi írásában ezt olvashatjuk „A nép, a felséges tiszta nép? .. . Kenyérért ordít, s most esküszik sorba-sorba a vörö! zászló alá ... " Ady viszont 1901 márciusában, Hétről hétre címmel megemlékezik arról hogy „ma már nem háborogna" azokon az oldalbaütéseken, amelyeket még a 90-es évei végén, egyik budapesti tartózkodása alkalmából mint 48-as függetlenségi, a Marseillaise-! éneklő, tüntető szocialista munkásoktól kapott. Megérti az elkeseredés okát. Ezt < megértést a „Még egyszer" c. kötetben megjelent Reviczky társadalomszemléletén mái messze túlmutató Ady-versek is jelzik (pl. „A kenyér"). Ady figyelemmel kísérte a Népszavát. Egyetértett a szociáldemokrata párt közvet len politikai követeléseivel, ezeket annak bizonyságául sorakoztatta fel, hogy a liberáli: eszmék kihunyása a fokozódó konzervatív, klerikális aktivitá*radikalizálódására vezet. A polgári radikális Ady és a szociáldemokraták fegyverbarátsága 1902—03-ban jött létr<