Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 943 Nagyváradon. Ez a rokonszenv a szociáldemokrata agitációért fogházba kerülő Vántus Károlyról szóló „Füst a börtönben" c. novellában is megmutatkozik. Erényi megemlékezett Ady és az 1903-as Garami-féle pártprogram ügyéről. Ady a Nagyváradi Napló 1903. február 14-i számában elismeréssel fogadta a szociáldemokrata programtervezetet. A végleges program kidolgozásakor a pártvezetőség Kautsky módosító javaslatait vette figyelembe. Ady a program reformista részével nem foglalkozik, jóllehet a program egészéről elismerőleg nyilatkozik. Bár a Nagyváradi Naplóban 1903. február 13-án egyetértőleg ismertette a programot, a bevezető „szocialista" részről nem szólt. Ezt a mind az Ady-cikkből, mind a programismertető írásból hiányzó bekezdést Ady minden bizonnyal túlságosan távolinak, a kispolgári-paraszti olvasók számára nehezen érthetőnek, esetleg riasztónak vélhette. Ezután Erényi arról szólt, hogy ha Ady lényegében egyetértett a szociáldemokrata pártprogrammal, szolidáris volt a szervezett munkásság küzdelmével, miért nem azonosította magát teljesen az MSzDP-vel, miért a vissza-visszatérő elhatárolódás, miért hangoztatott a Párt politikájával szemben bíráló megjegyzéseket? Mert voltak fenntartásai. Elterjedt nézet az, hogy Ady a párt radikalizmusát hiányolta. Lett volna alkalma arra, hogy a politikai radikalizmust, a forradalmiságot ez idő tájt számon kérje a szociáldemokratáktól. Ez nem történt meg. Még nem vált világossá, hogy a pártvezetőség a reformizmus felé hajlik. Ady úgy vélte, hogy ha a szociáldemokrata mozgalom nem ér el kellő eredményeket, akkor a munkásmozgalom tovább radikalizálódik. Ezt a váradi évek során még nem látta időszerűnek. Amikor beszélt róla, a „jövendő harcára" gondolt (vö. az 1902 augusztusában megjelent „Marseillaise" c. cikkel). Erényi szerint az említetteken kívül Adynak a szociáldemokráciával kapcsolatos fenntartásai más okokra is visszavezethetők. Hatottak rá a felszabadult egyéniség kultuszát hirdető gondolkodók, mint például Nietzsche és a különböző evolucionista nézetek. Az evolúció tanáról - a Somló Bódog elleni „hivatalos" hajsza kapcsán - Ady is hosszasan nyilatkozott. Ady az 1903 májusában elfogadott szociáldemokrata pártprogram bevezető, szocialista részét nemcsak pillanatnyilag tartotta időszerűtlennek, hanem attól bizonyos mértékben idegenkedett, bár ennek az elméleti idegenkedésnek közvetlen bírálat formájában nem adott hangot. Az evolúcióról szóló írásaiból kitűnik, hogy túlságosan kategorikusnak tartotta, s a program osztályelemzése helyébe az „örök harc" tételét állította. Ady idegenkedett bizonyos fajta szociáldemokrata dogmatizmustól. Éppen e dogmatizmus volt fenntartásainak egyik fő oka. Erre vall némely ironikus megállapítása (1. a „Kik az izgatók" c. cikkét). Még nagyobb akadályt jelentett a nemzeti kérdés. A szociáldemokraták az internacionalista elveket túlságosan elvontan hangoztatták s nem kísérelték, korabeli állapotában talán nem is kísérelhették meg a magyar progresszív történelmi hagyomány meghatározását és beépítését a maguk elmélet-politikai munkájába. Ady bírálata e kérdésben mértéktartó, nem a szociáldemokrácia ellen érvelő, de erőteljes. Szeptember 7-én jelent meg Adytól A Nagyváradi Napló és a szocialisták c. glossza, amely a Népszava támadó, fenyegető hangját kifogásolta. Jászi és Ady véleménye a forradalom kérdésében a század első éveiben még közel volt egymáshoz. Ady bírálata szerint „a revolúciónál van nagyobb igazság: az evolúció". A kérdés felvetésében megmutatkozott a különböző evolucionista elméleteknek Jászi és Somló Bódog közvetítette hatása. Az Ady-szövegből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a revolúció fogalmát a szerző nem azonosítja teljes mértékben a forradalom fogalmával, inkább a frázispufogtatást, az elhamarkodott, kalan-9*