Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 941 felfogás Ady radikális meggyőződésétől sem állt távol. Ady éleshangű cikkekben támadta Kossuth Ferenc szövetkezését Rakovszky Istvánnal és Apponyival. Leleplezte a győztes koalíció demagógiáját, újságcikkeiben Bajthy Kamill figuráját megteremtve hadakozott a felelőtlen, a törtető, tehetségtelen képviselői magatartással. „A nacionalizmus alkonya" és „A hazafiság revízója" c. cikkeiben a nacionalizmus és a hazafiság ellentétes, egymást kizáró voltát hangsúlyozta, összekapcsolva a haladást és a hazafiságot. Mucsi megállapította, hogy a Budapesti Naplónál eltöltött időszak Ady újságírói tevékenységének legtermékenyebb periódusa. A jelzett másfél esztendőben 340 aláírt cikke jelent meg, továbbá 150 névtelen, de bizonyosan tőle származó írás; 80 azoknak a cikkeknek a száma, amelyet idáig még nem azonosítottak. Emellett hónapokon át leveleket írt a „Magyar Közélet"-nek, ekkor jelent meg „Egy ismeretlen Korvin-kódex margójára" c. cikke is a Figyelőben. 1905 októberétől kezdve rendszeresen írt glosszákat, jegyzeteket, amelyek 3—4 témát is átfogtak. Az írások legtöbbje a századeleji publicisztika remeke. Ugyancsak ebből az időszakból származott az „Új versek"kötete, illetve ezek nagy része. Belőlük 46-ot a Budapesti Napló közölt első ízben. A politikai válság, a koalíció elleni küzdelmek továbbfejlesztik Ady társadalombírálatát. Erősen hatnak rá az első orosz forradalom eseményei, mint azt újságcikkei bizonyítják. („Turgenyev leányai", „Földindulás", „Oroszország nagy napjai", „A mukdeni lángok"). Az orosz forradalmi mozgalmakkal kapcsolatosan Mucsi megállapítja, hogy Adyban a forradalom élménye: 1. megerősítette felfogását a kelet-európai késettségről; a két forradalom történelmileg elkerülhetetlen egybekapcsolódását; 2.jobban felismerte a néptömegek történelemformáló szerepét; 3. ehhez kapcsolódik, hogy világosan látta a proletárság történelmi szerepét. Mucsi további következtetése: Ady nem vált forradalmárrá, de radikális reformersége felerősödött. Ezután az elmélyülő politikai válságból való kibontakozásban aktívan részt akart venni, s vállalta a kibontakozás demokratikus-jozefinista színezetű alternatívájának támogatását. S ebben együtt haladt a lap főszerkesztőjével és munkatársi gárdájával. Támogatta a Fejérváry-kormány választójogi manővereit; a szociáldemokratákkal, a radikális szociológusokkal és Vészivel együtt azt remélte, hogy a koalícióról sikerül leválasztaniok a demokratikus elemeket, s azok majd vállalják a kormányzást az általános választójog programjával. A koalíció azonban mereven elzárkózott mindenféle demokratikus reform elől, s a kormány manővereihez ekkor csatlakozott a hazai progresszió. Az illúziókban osztozott a Budapesti Napló köre is. Vészi — miután Kristóffy József felkereste — valóságos propagandistája és szervezője lett a belügyminiszter tervének: a napi hírlapi polémiáktól a haladó polgári és értelmiségi erőket tömöríteni hivatott Választójogi Liga aktív szervezéséig, sőt, Vészi volt az, aki a „vörös pénteken" a munkásság 50 tagú küldöttségét Justh Gyulához vezette. Lapja pedig a darabont-kormány félhivatalosa lett. Ady és Jászi nem utasították el annak gondolatát, hogy a tervezett kormánypárt tagjaiként képviselői mandátumot vállaljanak. Ady támadásai a koalíció ellen mind erőteljesebbé váltak. Ezt bizonyítja „Az ige veszedelme" c. 1905. okt. 21-i cikke, amelyben a magyar parlament életképtelenségét bírálja. Azt hangsúlyozta, hogy „A reformokban van a magyarság, az élet, az igazság, a kultúra, a szabadság, a haladás. Minden". 1905 karácsonyán pedig az „európai Magyarország" körvonalait véli fölfedezni. A Budapesti Naplóhoz kapcsolódott ekkor Jászi Oszkár és Rácz Gyula, Bíró Lajos a mágnás- és ? Századok 1978/5