Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933
940 BESZÁMOLÓ 940 szecessziót, a tiszta esztétikumba menekülést. Másrészt azt jelentette, hogy a progresszió tábora még nem készült föl a politikai támadásra, tehát ennek a megújhodásnak a kultúrából kellett megindulnia. A magyar szellemi forrongásnak tehát közéletivé kellett válnia. A szerző Király Istvánra hivatkozva fejtegeti az „és mégis"-morál tartalmát. A haldokló Ady halkuló búcsújában a „mindegy" fáradt legyintésében az „és mégis"-t véli fölfedezni, ezt viszont a „mégsem" követi. A hit és kétkedés együttese Ady utolsó kötetében teljesedik ki. A „Mag hó alatt" után közvetlenül a kurucok keserű beszélgetés következik. így lesz teljes az Adyban megtestesült szintézis, így csatlakozik a társadalmi haladás és a nemzeti megújhodás, a népi és a nemzeti, a magyarság és az emberiség, az optimista társadalomkritika és a kétkedő kultúrkritika összefogásához a „mindegy, ki esz bennünket" lemondása az „és mégis megőrzés" humánus szintézise. A következő hozzászóló Mucsi Ferenc kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt, aki „Ady, Vészi József és a Budapesti Napló" címen tartotta meg előadását. Bevezetésül elmondotta, hogy a Budapesti Napló nagy szerepet játszott Ady fejlődésében. Ady egyik vallomása erősíti ezt a tételt, továbbá Vészi Józsefnek egy 1929-ből származó emlékezése. Ady 1905 januárjától 1906. június végéig volt a lap munkatársa, amelynek politikai iránya nem volt idegen a költőtől. Mucsi a továbbiakban vázolta Ady újságírói éveinek nagyváradi szakaszát, s megállapította, hogy a költő világnézetére ekkor a Jászi körül csoportosuló radikális szociológusok hatottak a leginkább, ezt megerősítette a „Margita élni akar" c. műben („A Jásziság én akart ideálom"). Ady osztotta a társadalomfejlődésről vallott fefogásukat. A „Nostra res agitur" c. cikkben látszik felismerni, hogy többről van szó, mint csupán a Nyugat „utoléréséről" (1903). A tőkés rendet nem látja végcélnak, azt is ostromolja már a munkásság erősödő mozgalma. 1903-ban írt cikkeiből derül ki, hogy szolidaritást vállalt Somló Bódoggal. A Somló Bódog-ügyből országos ügy lett, a tudományos, a gondolati szabadság sikerrel megvívott védelme. Ε harcban Ady is részt vett, a Budapesti Naplóban közölt vezércikkével (Pör a gondolkodás ellen). A hozzászóló a továbbiakban azt fejtegette, hogyan került kapcsolatba egymással Ady és Vészi József; hogyan lett alkalmi cikkek szerzőjéből állandó munkatárs. Az előadás következő része áttekintette a Budapesti Napló történetét 1896. augusztusi indulásától kezdve. A baloldali liberális beállítottságú lap mindig kiváló gárdát vonultatott föl (Papp Dániel, Thury Zoltán, Molnár Ferenc, Lyka Károly). Kosztolányi nagy elismeréssel szólt Vészi József vezércikkeiről. Ezután került sor Vészi pályájának vázlatos bemutatására, főleg Kosztolányi és Sebestyén Károly írásainak Figyelembevételével. Vészi a dualista rendszer híve volt, támogatta a szabadelvű párti kormányokat. 1903-tól a párt balszárnya felé közelített, útja ekkor kezdett elválni Tisza Istvánétól, aki új szabadelvű lapot indított Az Újság címen. Ez a lap a városi közép- és kispolgárság konzervatív érzelmeit fejezte ki. Vészi álláspontját jól mutatja magatartása, amelyet az 1905 eleji parlamenti választások idején tanúsított. A szabadelvűeknek ekkor azt tanácsolta, hogy vonuljanak ellenzékbe, liirdessenek demokratikus programot. A párt bukásának okát abban jelölte meg, hogy az „merőben konzervatív hivatást teljesített". 1905 tavaszán a Budapesti Napló nézeteihez az MSzDP álláspontja is közel állt: a koalíciótól a közjogi követelések „kikapcsolását" és széles körű demokratikus kormányprogram vállalását követelte. Ez a
