Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 939 freudi iskolája megegyeztek abban, hogy elavultnak tartották a klasszikus filozófia, a liberális-racionális értékrend eszményeit, kifejezési formáit, morális normáit. Ahogy elutasították az akadémizmust, ugyanúgy kivonultak a közéletből is. A művészek, tudósok stb. szecesszióval jellemezhető magatartását a szerző az uralkodó nagyburzsoázia elleni politikaellenes lázadásának fogja föl. Ε magatartásból az utak szerteágaztak: a Nihil, az értelem felbomlása felé is — a humanizmus megújítása felé is. Ez a szecesszió különösen sok értéket adott Ausztriának, Bécsnek, Prágának. A bécsi kulturális forrongás olyan történelmi szituáció kifejezése, amelyben a kor kulcskérdései nem a politikában, hanem a kultúrában fogalmazódtak meg, és ezért közéleti visszahatásuk gyenge vagy érvénytelen volt. Efféle hatások érték Adyt Párizsban is. A párizsi hatásokat tükrözi az Új versek nyitóciklusa, a „Léda asszony zsoltárai", valamint „A magyar Ugaron". Az első ciklusban a szerelem nemcsak az élet beteljesülése, hanem a halál rokona is. A magyar Ugaron ciklusban ugyanez az életérzés szólal meg: a párizsi távlatból az ország a lelkek temetője lesz, a halálszagú róna. S az ellenkép a napfényváros, a daloló Párizs, nemcsak földjéről elűzött, hanem a hazai valóság elől menekülő költő menedéke. Hanák azt a véleményét fejezi ki, hogy az Új versek, valamint a Vér és arany nem az egyenesvonalú, forradalmi fejlődés költői dokumentumai. Művészileg feltétlenül az irodalmi forradalom kifejeződései, politikailag azonban a radikális forradalmár útja szempontjából megtorpanás, meghátrálás, „szecesszió". Ady 1905. január elején tér haza a „Grand GuignoF'-országba. Keserűségét akkori leveleiben tárja föl. Ennek nem mond ellent, hogy az első napoktól kezdve részt vesz a választási agitációban. Cikkeiben azonban több a rutin, mint a szenvedély. A választások után visszahúzódik a magyar politikai élet kommentálása elől. A koalíciós válaszfelirat vitájakor úja „A lelkek temetője", a nemzeti ellenállás meghirdetésekor A magyar Ugaron c. versét. A Budapesti Napló munkatársaként támogatja a darabont kormányt, hivatalt vállal, cikkeiben a kormány programja mellett korteskedik. Hanák nem mentegeti Ady „darabontságát", hanem a közéleti szecesszió szerves részeként fogja föl, vagyis végső soron menekülésnek az 1905-ös hazai viszonyokhoz alkalmazott formája volt. Ezt a véleményt támogatja az „Ismeretlen Korvin-kódex margójára" c. cikk is. A szerző kulcsesszének tartja ezt az esszét, és elemzi mondanivalóját, és Ady darabontságának végső értelméül és távlatául a halálra szánást, a magyar megújhodás mártíriumát tekinti. A közösségi sorsvállalás nem közvetlenül az aktív politikában jelentkezett. Költészete erkölcstelennek, betegnek tartott vonásaira, önostorozó hazaszeretetet hirdető verseire figyelt föl „Pusztaszer" s a konzervativizmus világában a meghökkentőnek tartott ritmus, szófűzés, új jelképek lázításnak számítottak, nem is szólva a modern szexualitás zsoltárrá avatásáról. Aki újat akart, nem menekülhetett; de az sem, aki megőrizte népi és nemzeti identitását. Ady felszisszent az őt ért bírálatokra, ledorongolásokra. Verseskönyve levonatát javítva megérezte, hogy nem a politikából, hanem az irodalomból, a kultúrából indítható el a megújító forrongás. Ekkor bukkant föl ismét, 1903 lázongó nyara óta először az érckaput hiába döngető Góg és Magóg népe, és felcsendült az „és mégis". Ez a visszaérzés adott értelmet a „mégis megkérdtem" múlt idejének, ez ihlette a „mégis csak szálló" új dalt, a „mégis győztes, mégis új és magyar" hitet. Ebben az összefüggésben Ady forradalmiságának költői átlényegülése két dolgot jelentett. Egyrészt azt, hogy a Duna-tájon a társadalmi-politikai valóság nem engedte meg sem a művészi