Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

938 BESZÁMOLÓ 938 publicisztika ebben a cikkben érte el csúcspontját. Nem lát kiutat, nem lehet az írás fegyverével feltartóztatni a reakciót. A fogházból kiszabadulva, néhány nappal később születik meg a Vízió a lápon c. vers (1903. jún. 10 körül). Ε versében már jelen vannak az Új versek több nagy költeményének vezérmotívumai. Ε versben is megtaláljuk a későbbi költeményekre jellemző mozzanatot: a világtisztító rombolás és az élve-halva beteljesülő szerelem egybekapcsolását. A kiábrándulás és elvágyakozás nyári napjaiban jött el Adyhoz Léda. Az előadás így körvonalazta Ady szerelmének szerepét: Léda célt és formát adott az alaktalanul gomolygó, végtelen vágyaknak, életreményt a politikai reményvesztésnek. Ady úgy érzi, hogy a világ lázban ég, a Kozmosz vajúdik. A szerző szerint Ady hangja és látása ekkor a szecessziós életfilozófiáé. A Lédához írt levelekben is érzékelhetjük a csömört és a menekülési vágyat, amely Adyt ekkor elfogta. Egyesek a politikai élet alakulásában látják a csömör és a menekülési vágy hirtelen kirobbanásának magyarázatát. Hanák ezt csak az egyik oknak tartja. Az obstrukció szárnyai alatt ugyanaz a reakció bújt meg, amely ellen korábban maga is harcolt. Az általa ekkor még nagyrabecsült Tisza Kálmán-féle liberalizmus fokról fokra elenyészik, s szerinte a „csaholó hazafiság" terroija nehezedik a közéletre. Ady a szocialisták mellett elsőként leplezi le a hazafias szólamok mögé rejtőzött magatartás igazi természetét (az imperialista vonásokat, a nemzetiségek meghódítására irányuló törekvéseket). Ady a politikától visszavonulóban is tiltakozik az álhazafiság ellen. Ez az undorodás és kiábrándulás vezethetne fegyvertársaihoz, a szocialistákhoz. Ady azonban — bár velük, de nem köztük — harcol, és nem az azonosulásban keresi a kiutat. Akad olyan magyarázat, amely a lángelme individualizmusával magyarázza ezt. Hanák ezt is csak féligazságnak tartja. Szerinte Adyt riasztotta a szociáldemokrata világlátás vulgárracionalizmusa, egysíkú, lineáris evolucionizmusa. Ebben is megvoltak a szellemi rokonai (K. Kraus, Max Weber, Kafka, Lukács György köre). A Π. Internacionálé vezető irányzata nem volt képes arra, hogy teljes értékű magyarázatot adjon a kapitalizmus strukturális változásaira, még kevésbé az imperializmus jelenségeire. Megmaradt 19. századi eszményei mellett, s nem értette a 20. században jelentkező új törekvéseket. Amit nem tudott a racionalizmusból megmagyarázni, azt értelmiségi nyavalygásnak tekintette (így pl. az imperializmus elidegenedett világának létszorongásait). Ady nem azonosulhatott evvel a szociáldemokrata szemlélettel, hiszen ő már ismerte és értette a szimbolizmust, a szecessziót, az új filozófusokat, Nietzschét, Ibsent, Tolsztojt - mindazokat, akik választ kerestek a válságtünetekre, amelyeket a 19. századi Rációból kiindulva már aligha lehetett értelmezni. Ady az új kor költője volt, aki egy időben Rilkével, Freuddal és Musillal, de Magyarországon először, s megérthetetlennek vélt mögé akart látni; aki először zárta versbe a magányban didergő lélek démonait, először érezte meg a lélek mélyén cseleit szövő magányt. 1903 tavaszán-nyarán úgy érezte, hogy költő lényét eddig az újságíró, a politikus háttérbe szorította. A kinőtt és megunt politikából — fejtegeti a szerző — nem vezetett közvetlen út egy megújult, forradalmi politikába, hanem először a politika tagadásába. A kivonulásnak három útja kínálkozott: az elvándorlás, a szerelem és a lélek. Ε három út egyszerre nyílt meg előtte akkor, amikor Lédával találkozott, és kiment Párizsba 1904 elején. Hanák a szecesszió útjára lépő költő útjában jellegzetes művészi magatartást lát. A szecessziót nem csupán művészi irányzatként, hanem tágabb értelemben: a közéletből való kivonulásként értékeli. A művészi irányok, a filozófiai áramlatok, a pszichoanalízis