Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933

BESZÁMOLÓ 937 falat döngetés, a sors-siratás élménye valószínűleg Nagyváradhoz, a fiatal újságíró harcos radikalizmusához fűződik. Ady tudatosan vállalta az újságíró hivatást, vonzódott az irodalomhoz is, a politikához is, lázadt a kanonizált rend, a feudális múlt és a kapitalista jelen ellen. A továbbiakban Hanák részletezte az Ady szemléletét formáló tényezőket (racionális evolucionizmus, természettudományosan irodalmi társadalomanatómia, a századvégi életfilozófia stb.). Nem a kiforratlan költő eklekticizmusa magyarázza a sokirányú tájékozódást, hanem olyan ambivalencia, amely „egy ágban szabadulás, béklyó", egyszerre protestált benne a hit, s vétózta önmagát is a küldetés. A szerző jellegzetes kor-és rétegspecifikus szellemi attitűdnek látja ezt a jelenséget. A nemesi hagyománnyal szakító Adyban a század elején az evolucionista társadalomkritika vonulata dominált. Újságírói kibontakozása a nagyváradi évekre esik. A szerző a nagyváradi cikkeket nemcsak időben tagolta, hanem műfaji csoportokat is megállapított. Először: a közvetlen napi politikai cikkek, amelyekben többnyire a szerkesztőség liberális irányvonalát követte; másodszor: a nagy politikai problémákat tárgyaló, radikális szellemben kifejtett cikkek; harmadszor: szemléletének és meggyőződésének mélyebb rétegeit feltáró cikkek, főleg kritikák, amelyekben hangot ad kultúrkritikai kétkedéseinek. Mindhárom réteget jellemzi, hogy Ady kíméletlenül leleplezi a reakció nyílt brutalitását és alattomos uszítását. Harcol a klérus, a nagybirtok ellen, bírálja a Kártevő Sándorokat, a csaholó hazafiakat, a korrupt vármegyét, az irodalmi reakciót. ír a paraszti nyomorról, az éhező varrólányokról, az analfabétizmusról, az ízlésrombolásról, a feudális szellemű igazságszolgáltatásról, a gondolat üldözéséről. Egészükben társadalmi-nemzeti bajaink bontakoznak ki. 1902 karácsonyán, a Societas leonina c. cikke szinte összefoglalja e témákat. Pár hét múlva a Nostra res agitur c. cikkben érlelődik meg benne az antifeudális program radikális eleme, amely egy előző cikkben még csak ötletvillanás volt. Magyarországon még nem volt a francia forradalomhoz hasonló változás, de a harmadik rend „máris lejárta magát", tehát vele is végezni kell. Az előadó ezt a megállapítást a szocializmussal szövetkező radikalizmus útkeresésének nevezi. A cikk zárósorai teljességében értelmezik a „Nostra res... "-t. Ady a haladás ügyét az egész magyarság ügyének tekintette, ezért nemcsak a belső reakció, hanem Bécs ellen is felvette a harcot. Az új magyarság-eszmény együtt és egyszerre formálódik a nagyváradi évek alatt a radikális antifeudális programmal. Ez azonban - Hanák szavaival — elhivatottság és elkötelezettség is. 1903. március 1-én jelenteti meg Ady apjához írt levelét, a meggyőzés és önigazolás vallomását, amelyben magyarázza és vállalja a Szent Lélek lovagja szerepet. Áprilismájusban aztán fokozatosan szólal meg a csüggedés és fáradás hangja cikkeiben. Megírja, hogy undorodik a politikától. November végén arról vall: befutotta az első nagy stációt, Szent Lélek lovagja volt, becsületes újságíró. Hanák fölteszi a kérdést: miért ez a reményvesztés, miért menekül Ady Párizsba? Ezt követően előbb felvázolja az esztendő politikai fejleményeit. Szól a hadseregfejlesztési javaslat elleni obstrukcióról és Adynak reagálásáról; a sűrűsödő sztrájkokról és Ady evvel kapcsolatos megjegyzéseiről; az exlex állapot napi szenzációról és Ady Endrének a gondolatszabadságért Somló Bódog védelmében vívott harcáról, a reakció előretöréséről, valamint az Egy kis séta c. cikkéért elszenvedett három napi fogházbüntetéséről. A kétséghez csakhamar a nemzetpusztulás komor víziója társul. Bilek c. cikkében — későbbi nagy verseihez hasonlóan — vádolja a militarizmust (a júliusi hadgyakorlaton agyongyötört katonák haláláért). A kaput-falat döngető, a magyar sorsot—népsorsot sirató