Századok – 1978
BESZÁMOLÓ - Tudományos ülésszak Ady Endre életművéről (Soós István) 933
BESZÁMOLÓ TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK ADY ENDRE ÉLETMŰVÉRŐL 1977. december 7—9-én Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, a Filozófia-és Történettudományok Osztálya, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara rendezésében három napos tudományos ülésszakot tartottak az MTA székházában. A megnyitó beszédet Szentágothai János akadémikus, az MTA elnöke mondta, majd az ülésszak első napján elnöklő SötérIstván akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója bevezető szavai után Mátrai László akadémikus, az MTA II. Osztályának elnöke tartotta meg előadását „Ady és a korabeli eszmeáramlatok" címmel. Az előadás bevezetőjében föltette a kérdést: mi az, amit Ady a halála után eltelt mintegy hatvan esztendő kulturális és társadalmi változásai után a mai olvasó számára jelent? Ady életműve márványba vésett egész: az olvasónak kellett megváltoznia ahhoz, hogy újabb és újabb oldaláról ismerjük meg és tehessük magunkévá ennek az életműnek immanens értékeit. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a marxista történetírás újabb eredményei jól ki tudják egészíteni azt, amit az irodalomtörténészek és esztéták már eddig föltártak. Az a körülmény ugyanis, hogy a magyar történészek a legutóbbi esztendőkben egyre jobban felismerték a korábban annyira elhanyagolt művelődéstörténet fontosságát, lehetőséget ad arra, hogy Ady életművét „beállítsuk" az európai és a magyar művelődéstörténet nagyobb távlataiba. A korábbi kutatás „szellemtörténeti" diszciplínának vélte a művelődéstörténetet, és ezért művelését elhanyagolta. Ennek az lett a következménye, hogy mindkét diszciplína (irodalomtudomány és történettudomány) terén csökevényes, hézagos maradt az eszmetörténeti fejlődés és a korrajz is. Hivatkozott Horváth Zoltán úttörő, de visszhangtalan vállalkozására, majd Király István „Ady huszadik századiságáról" c. cikkére (Népszabadság 1977. november 22.). Ady magyarságának és európaiságának kérdése is mélyebb, evidensebb hátteret nyer akkor, ha az európai kultúrhistória és eszmetörténet távlataiban tesszük vizsgálódás tárgyává; vajon lehet-e pl. megnyugtató, történetileg és pszichológiailag hiteles képet kapnunk Ady és a polgári radikalizmus viszonyáról — ami pedig alapkérdés —, ha nem ismerjük e korabeli eszmeáramlatnak az elhelyezkedését abban a bonyolult intellektuális térben, amit európai (és magyar) eszmetörténetnek hívunk? Hogy mi Adyban a költői géniusz szülte, valóban eredeti igazság, azt csak akkor fedezhetjük föl igazán, ha tudjuk, hogy mi a polgári radikálisoknál a tévedés, ez pedig európai összehasonlítás nélkül nem lemérhető.
