Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
924 NÉMETH JÓZSEF csille elszakadt, és egy kartársunkat maga alá temetett."10 8 Az anyaghiány és a szervezési gondok mellett komoly problémát jelentett az is, hogy a MÁSz-szal a kollektív szerződést későn írták alá, amely komoly hiányosságokat is tartalmazott. A politikai erőviszonyok alakulása néhány budapesti üzemben is a vidéki MMTSzSz-csoportokban látottakhoz hasonlóan alakult. Általában itt is munkáspárti többség volt a legtöbb helyen, például a Ganz Villamossági RT-nél a 212 műszaki értelmiségi közül lOOSzDPtag volt, 10 fő az MKP-hoz tartozott.10 9 Megfigyelhető volt viszont, hogy a két munkáspárthoz tartozó értelmiségiek az előbbi arányok ellenére egységesen, közös álláspontot kialakítva léptek fel minden termelést gátló tényezővel szemben. A Standard Villamossági gyárban 307 műszaki értelmiségi dolgozott, s közülük 72 fő tartozott az MKP-hoz.110 Megközelítette ezt az SzDP tagok száma is (65 fő). Az Egyesült Izzóban 252 műszaki értelmiségi közül 1947 elején 57 MKP tag volt, a Philips Műveknél a 42 főből 6 tartozott az MKP-hoz, vagy a Telefongyárból a 108 főből 29. Az MMTSzSz vidéki és budapesti csoportjainál 1946-hoz viszonyítva tovább növekedett a munkáspárti mérnökök száma. Ez nem csupán százalékosan mutatható ki, de a munka menetét, eredményesebb vitelét is meghatározta. A szociáldemokrata befolyás egyes üzemekben jelentősebb volt a műszaki értelmiség körében, mint a Kommunista Párté. Ez abból is következett, hogy a szakszervezeti mozgalomban résztvevő szociáldemokrata vezetők ismertebbek voltak a műszaki értelmiség előtt, s ennélfogva körükben a pártszervező munka - különösen kezdetben — eredményesebb volt. Az is megfigyelhető, hogy nem egy esetben az üzemi MKP-szervezetek nagyobb igényességgel vették fel tagjaikat, és néha túlzott mércét állítottak fel az MKP-ba belépni szándékozó műszaki értelmiséggel szemben. Úgy véljük, a százalékos ingadozások mellett az volt a lényeges, hogy a két munkáspárt mikor és hogyan tudott közösen fellépni, és munkájuk eredményeképpen tovább növelni a tömegbázisukat. Az előzőek összefoglalásaként megállapítható, hogy az 1946 második felében a jobboldali erők által indított fokozatos szakszervezetellenes kísérletek nem gyengítették, hanem tovább növelték az MMTSzSz politikai erejét. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem csupán a két munkáspárt mérnökei aktivizálódtak, de kevés kivételtől eltekintve tovább növekedett a más pártokhoz tartozók együttműködési szándéka, és a pártonkívüliek többségénél is kimutatható volt az együttműködés szándéka és fokozódó megvalósulása. Nem arról van szó, hogy a reakciós erők visszavonultak, megszüntették akcióikat, mert újra és újra kísérleteket tettek arra, hogy zavart keltsenek a műszaki értelmiség soraiban. Ehhez sajnos néha hozzájárult egyes üzemekben a munkáspártok egy-két vezetőjének baloldali túlkapása — illetve a két munkáspárt egymás közti pillanatnyi ellentéte —, minek néhány vonását láttuk, s ezek a tények nehéz helyzet elé állították az MMTSzSz vezetőségét. Az MMTSzSz fiatal kommunista vezetői sokat tettek azért, hogy az üzemeken belül ne csupán a szakszervezetet, annak munkáját ismerjék meg a műszaki értelmiségiek, hanem az ország politikai erőviszonyainak alakításában kifejtett munkáspárti politikát is propagálták, nem egy esetben agitáltak mellette. Ami a két munkáspárt összetételét jelentette, ezzel kapcsolatban szóvá kell tenni még azt is, hogy 1946/47 10 8 SzOT KL MMTSzSz 1947/11. 109 SzOT KL MMTSzSz 1946/3. '1 0 SzOT KL MMTSzSz 1947 18/a. Jelentés a Híradástechnikai Tagozat összetételéről.
