Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ÉS MÉRNÖKSZAKSZERVEZET 1946-1947-BEN 921 régi kis vidéki centrálékia alapozni nem szabad. Csakis új, korszerű és nagyteljesítményű erőművek azok, amelyek a jövő villamosenergia-ellátását kellő biztonsággal és gazdaságossággal tudják kielégíteni."9 3 A Szakosztály elkészítette a tervezői díjszabás és tervpályázat szabályzattervezetét, és zsűritagokat küldött ki minden pályázatra, a szakosztályi üléseken pedig ismertették a lezajlott pályázatok eredményeit, valamint bemutatókat rendeztek a díjnyertes munkákból. A Textilipari Szakosztály 1946-ban 49 ülést tartott, amelyből 32 taggyűlés volt, 14 előadás és 3 vitaest. Ezek mellett a Szakosztály tagjai részére 6 gyárlátogatást szerveztek, amely összefüggött azzal is, hogy a Textilipari Szakosztály nagyon jó kapcsolatot alakított ki a Textilipari Munkások Szakszervezetével.9 4 A Vegyipari Szakosztály ülésein olyan szakkérdések szerepeltek, mint a Péti Nitrogénművek korszerű ásványolaj-feldolgozó berendezései — ezt az előadást Szigeti László tartotta—, vagy Csűrös Zoltán előadása, aki a műegyetemi reform- és a vegyészképzés kérdéseit elemezte. A közlekedési szakcsoport — amely 1946 őszén a MÁV centenáriuma alkalmából alakult — közlekedési előadássorozatot indított. „Az előadások nagyon látogatottak, és azokat minden esetben komoly vita követi" - állapította meg egy, a szakcsoport munkáját értékelő jelentés. Hosszan lehetne sorolni a szakosztályok munkáját, amely egyre több feladatot oldott meg a különböző munkahelyeken, s amely szerves részét képezte a fokozódó aktivitásnak. Ebben az MMTSzSz következetes érdekvédelmi politikája játszotta az elsődleges szerepet, amely az ország lehetőségeit figyelembe véve, s a Szakszervezeti Tanáccsal szorosan együttműködve készített elő minden tervezetet vagy a gyakorlatban másképpen érvényesülő elképzelések ésszerű módosításait. Korábban említettük, hogy a vidéki csoportok tevékenységét a kezdeti időszakban bizonyos fokú tapasztalatlanság jellemezte, hiányzott a szervezési és vezetési ismeret jó néhány helyen. Most, 1946 végén a vidéki csoportokat a fokozatos önállóság kezdte jellemezni. Egyre több volt a helyi sajátos feladatból adódó eredményes munka. Ilyen volt az 1946. november 14—15-én megtartott bánya- és kohóipari termelési kongresszus a Vas- és Fémmunkások és a Bányamunkások Szakszervezetével közösen, ahol az e területhez tartozó iparágak feladatait elemezték. Az eredmények mellett meg kell említeni, hogy a budapesti és a vidéki csoportok tagfelvételi munkája nem volt mindig szinkronban, illetve az MMTSzSz Központi Vezetőségének állandóan figyelemmel kellett kísérnie ezeket, mert előfordult, hogy ha a vidéki szervezetekben valakit alkalmatlannak tartottak az MMTSzSz tagságra, akkor az felkeresett ismerősei útján egy budapesti szervezetet, s ott viszont felvételt nyert. Az ilyen ügyek megszüntetésére hozta meg 1946. december 2-án a titkári értekezlet határozatát, mely szerint „a övőben fegyelmi terhe mellett tilos vidéki kartársakat a szervezet előzetes megkérdezése léikül Budapesten felvenni".95 Ezzel az intézkedéssel tovább növelték a vidéki szerveretek tekintélyét, s egyben csökkentették a politikailag alkalmatlan szakszervezeti tagok ízámát is. Láttuk a szakosztályok tevékenységének néhány jellemző vonását, melyek alapján cépet nyerhettünk a végzett munkáról. A szakosztályi munka életközelsége összefüggött izzal is, hogy a politikai összetétel milyen volt, hogyan alakult az MMTSzSz-ben *3 Magyar Technika, 1947/2. sz. 9 4 SzOT KL MMTSzSz 1946 2/a. 9 5 SzOT KL MMTSzSz 1947 1/B.
