Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
918 NÉMETH JÓZSEF vagyunk, s ezt megértették a fizikai munkások is, akik lelkesen állnak ma a mérnökök mellé." Székely Dezső — aki, mint említettük, a Polgári Demokrata Pátrhoz tartozott — úgy foglalt állást, hogy igyekezett elmosni az ellentéteket, s azt bizonygatta, hogy az MMTSzSz-t ért támadás nem is volt olyan nagy, mint amilyennek itt beállítják: „Mindössze az történt, hogy egy reakciós kartárs írt egy cikket."80 S amikor a Szakszervezet eddigi útjáról beszélt, mégis kimondatlanul is visszautasította a rágalmakat, az egységbontó kísérleteket, mely a további munka akadályozója lehet. Tehát mindenki látta kimondva vagy kimondatlanul is, a problémát elemezve vagy meghúzódó hallgatásával, hogy a reakció egy csoportjának kísérletéről van szó. Nem csupán arról, hogy egy felelőtlen jobboldali mérnök MMTSzSz-ellenes cikket írt a Kis Újságba, Koós Imre vezetőségi tag határozati javaslatot olvasott fel, melyben visszautasították a Kis Újság támadását, s a lapot a tiltakozó nyilatkozat megjelentetésére kérték.81 A nagygyűlés után az MMTSzSz KV és választmány kisgazdapárti tagjai 1946. szeptember 11-én tiltakozó levelet küldtek a KV-nek, melyben kijelentették: ,Addig, amíg sérelmeinket egy összehívandó értekezlet kielégítő módon nem rendezi, tartózkodni fogunk a Szakszervezet vezetésében való aktív részvételtől, és erre az időre a felelősséget magunktól elhárítjuk."8 2 De ez a néhány heti huza-vona lassan megszűnt, s a jobboldalhoz tartozó vezetőségi tagok fokozatosan meg- megjelentek a különböző testületi üléseken. A jobboldal támadását újra sikerült visszaverni. Ez nem jelentette azt viszont, hogy nyugvópontra kerültek a szakszervezet-ellenes akciók. Az egység megtartása mellett a baloldali erőknek még határozottabban kellett fellépni az eddigi gazdasági eredmények védelmében, a kollektív szerződések által biztosított jogok maradéktalan végrehajtásával, mert csak így lehetett támaszkodni a különböző politikai töltetű tagság aktivitására. A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember 28-a és október l-e között tartott III. kongresszusa meghatározta a szakszervezetekben dolgozó kommunisták fő feladatait, és hangot adott a szakszervezetek számos konkrét követelésének.83 Az MKP III. kongresszusa a reakció mesterkedéseivel szemben a forradalmi erők állásfoglalását, a fejlődés szocialista perspektíváit tárta az ország nyilvánossága elé.84 A kongresszuson elemezték a műszaki értelmiség helyzetét is, amely a stabilizáció bevezetése óta a társadalom különböző osztályainak és rétegeinek helyzetével együtt jelentősen javult. Legfontosabb feladatként jelölték meg a kollektív szerződés védelmét, erősítését, amely együttjárt e réteg aktivizáihatóságának fokozásával is. Nem volt egységes az értelmiség politikai arculata. Joggal állapította meg Kádár János az MKP III. kongresszusán: ,,Αζ értelmiségi tömegek még mindig tartózkodóak. Kisebb részben élesen kritikus politikai beállítottsága a demokráciával és pártunkkal szemben általánosan is ismeretes. De kongresszusunknak meg kell emlékeznie azokról az értelmiségi dolgozókról is, akik a munkásokkal együtt vettek részt az újjáépítésben, és így munkájukkal szavaztak . 8 0 Uo. 8 ' SzOT KL MMTSzSz 1947 1|D. A Kis Újság szerkesztősége nem közölte a tiltakozó nyilatkozatot. 8 2 SzOT KL MMTSzSz 1946/5. A Független Kisgazda Párt mérnök tagjainak levele az MMTSzSz KV-hoz. 8 3 Az MKP III. kongresszusán felvetett szakszervezeti kérdésekkel és az azt követő pártpolitikai vitákkal részletesen foglalkozik-.Habuda Miklós: i. m. 163-177. 8 4 Előre a népi demokráciáért! Az MKP III. kongresszusának jegyzőkönyve. - Szikra. 1946.
