Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG ÉS MÉRNÖKSZAKSZERVEZET 1946-1947-BEN 919 a demokrácia mellett. Ők jelzik azt az utat, amelyet az értelmiség már megtett a demokrácia felé."8 5 Az MKP III. kongresszusa megerősítette az MMTSzSz kommunista vezetőit abban, hogy az eddigi elképzeléseket, különösen az érdekvédelmi munkát realizálják következetesen, mert a mérnökök és technikusok csoportjára így támaszkodhatnak a kiéleződő helyzetek nehéz fordulóiban. Az MMTSzSz politikai befolyásának növekedése 1946 második felétől 1947 közepéig Az 1946. szeptemberi megmozdulások, melyeket a műszaki értelmiséget ért támadások váltottak ki, némileg rendezték az MMTSzSz sorait. Tiltakozó gyűlések zajlottak le -mint láttuk -, amelyek hitet tettek az MMTSzSz addig követett politikája mellett. Mindezek alapján egyre világosabb lett az MMTSzSz vezetői előtt, hogy csak akkor lehet a nem szűnő, csak módszereiben változó reakciós támadásokat visszaverni, ha akcióegységre lépnek. Ez az akcióegység elsősorban az MKP, SzDP szövetségét jelentette, de néhány baloldali kisgazda értelmiségi és a Nemzeti Parasztpártot képviselő intéző bizottsági tag is elfogadta az MMTSzSz-ben dolgozó baloldali vezetők által kidolgozott és képviselt vonalat. Itt elsősorban arról volt szó, hogy a különböző szakosztályok munkáját kívánták erősíteni, életközeibe hozni, és a szakszervezetben ezeken keresztül szerették volna növelni az aktívan dolgozók táborát. A fenti elképzelések realizálását nehezítette az a tény, hogy a szakszervezetek úgynevezett „politikamentessége", melyet a jobboldal dédelgetett, nem került le a napirendről, és különböző formában újra jelentkezett. A Rádióban 1946. november 17-én vitát rendeztek arról, hogy a népi demokratikus átalakulás időszakában lehetnek-e nem marxista alapon álló szakszervezetek, illetve arról, hogy mi legyen a szakszervezetek fő feladata, kik vezessék és hogyan a különböző szakszervezeteket. Tolnai György, a Népszava közgazdasági rovatának vezetője és Major Róbert, a Kis Újság főmunkatársa fejtette ki véleményét a fenti kérdésekről. A Kisgazda Párt álláspontja újra megfogalmazást nyert: „Nem adhatjuk a szakszervezetek vezetését olyanok kezébe, akik most sodródtak bele ... a szakszervezetek nem csupán a munkásmozgalom fegyverei, tehát, ha a szakszervezeteknek munkásvezetés alatt előjogokat adunk, ez annyit jelent, hogy a parlamentarizmus elvének meg nem felelően változtattunk. ... Lehetővé kell tenni belátható időn belül, hogy valóban demokratikus választások legyenek a szakszervezetekben, és a tiszta választásokon választott többség bizalmát élvezők vezessék a szakszervezeteket, mert ez még nem történt meg."8 6 Tehát a szakszervezeteken belüli kisgazda pozícióharc, amely az MMTSzSz I. kongresszusán vereséget szenvedett, újra fellángolt. Itt erre a vitára azért is szükség volt, mert a napirendre került közalkalmazott szakszervezeti választásokon is szerették volna a kisgazdák és a hozzájuk csatlakozó jobboldaliak a vezetést megszerezni. Különösen a B-listázás tényét kívánták a kisgazdák 8 5 Szabad Nép, 1946. okt. 2. 86 SzOT KL MMTSzSz 1946/37. Levél Apró Antalnak, Zentai Bélától. MeUék}et:az 1946. nov. 17-i rádióvita anyaga.
