Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
92 PRITZ PÂL Neurathnál történt búcsú-kihallgatásán Kánya ugyan ebben a kérdésben vitába bonyolódott a német külügyminiszterrel, aki - mintegy útravalóul - a kisebbségi kérdés megfelelő kezelésére kérte, de Neurath felfogásából még nem lehetett következtetni a nácik állásfoglalására. A magyar politikusok azt tapasztalták, hogy a népi német gondolat a háború utáni időkben, a weimari Németországban izmosodott meg addig soha nem látott mértékben. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az új rendszer ezt az örökséget sem fogja átvenni. Azt ugyan világosan látták, hogy a probléma az év első felében nem hogy nem lanyhult, hanem inkább tovább élesedett, de azt nem tudták eldönteni, hogy a nácik ezért mennyiben felelősek. Egyes jelek arra vallottak, hogy azok távol tartják magukat ettől az ideológiától. így például Budapesten bizakodást váltott ki az a tény, hogy a májusi Bleyer-incidens körül - amely különben még Ausztriában is magyarellenes hangulatot szült - legjobban a német sajtónak még el nem nácisodott lapjai háborogtak, míg a hivatalos lapok hallgatásba burkolóztak. A Verein für das Deutschtum in Ausland június 3. és 5. között Passauban lezajlott nagygyűlésén „mellőztek minden olyan gesztust, amely a VDA-nak a horogkeresztes mozgalomtól való függésére vallana". Viszont szaporodtak azok a jelek is, amelyek az ellenkező irányba mutattak. Beszédes esemény volt például, amikor június elején a VDA ifjúsági szervezete a Hitler-Jugend-del kötött szerződést. Ebben az előbbi vállalta, hogy tagjai ezentúl horogkeresztes karszalagot fognak hordani. Június derekára jutott el a berlini magyar követ - Masirevich Szilárd - arra a felismerésre, hogy a népi német gondolatot „ápoló köröknek sikerült ezt az eszmét átmenteniök a weimari államból a 'Drittes Reich'-be, s iránta a nemzeti szocialistáknak eddig nem éppen nagy érdeklődését felkelteniök. Ha remélhető is — folytatja helyes irányba forduló, ám illúzióktól még egyáltalán nem mentes fejtegetését —, hogy az új rezsim talán több reálpolitikai érzékkel fogja ezt a kérdést kezelni, mindenekelőtt a Németország iránt barátságos államok viszonylatában, azt mégsem tehetjük fel, hogy az előtte is célként lebegő, Délkelet-Európa felé irányuló német expanziónak ezt a széles német körök által igen sokra tartott fegyverét a lomtárba veti."78 (Kiemelés — P.P.) A kiemelt rész egyben a magyar politika egyik posztulátumát tükrözi vissza. Nevezetesen azt a felfogást, hogy a németekkel a politikai viszonyt azon érdekből is szükséges szorosabbra fűzni, hogy ezáltal azok ne ártsák bele magukat — bizonyos intézkedések megvalósítását feltételezve — a kifejezetten magyar belpolitikai ügynek tekintett kisebbségi kérdésbe. Mindezek nyomán 1933 júniusának első felében a magyar—német viszony a következőképpen festett. A magyar kormány abból a felfogásból kiindulva, hogy a békerendszer megváltoztatásának esélyei - éppen a németországi fordulattal összefüggésben — ugrásszerűen megnövekedtek, tudatosan törekedett arra, hogy ne vegyen részt a Birodalmat elszigetelő erők együttesében. Másfelől viszont a Berlinhez fűződő viszony sem intenzív, sem harmonikus nem volt, több kardinális kérdésben tisztázást igényelt. Nemzetközi viszonylatban elsősorban az Ausztriával, valamint a kisantanttal kapcsolatos német állás-78 X 10921. sz. doboz D 580450. Bülow II. 8-i feljegyzése Kánya Neurathnál történt búcsúkihallgatásáról; Tilkovszky 369-379, Κ 429. 16. csomó 5. dosszié Kozma Wodianer Andornak 1933. V. 29-én. („A németek megőrültek a kisebbségi kérdésben is és ezen a ponton nekünk is elég bajunk van velük."); Κ 63. 1933-21/7-126. Wettstein V. 20-i jelentése, Κ 63. 1933-20/7-1440. Nelky V. 16-i számjeltávirata; Κ 63. 1933-21/7-145. Masirevich VI. 17-i jelentése.
