Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Gömbös Gyula első kormányának külpolitikája; megalakulásától Gömbös németországi útjáig 49
GÖMBÖS EI^SŐ KORMÁNYÁNAK KÜLPOLITIKÁJA 93 pontot kellett tisztázni. A két kérdéskör — a magyar kormány nem csekély aggodalmára - bizonyos pontokon összekapcsolódott. Mert a francia támogatás hatékonyságában mindinkább tamáskodó, következőleg a Berlin felé tapogatódzó lépéseket tevő kisantant országok éppen az Anschluss kérdésében való érdektelenségük — illetve egy esetleges restaurációval szemben azt, tudniillik az egyesülést preferáló álláspontjuk — kifejezésre juttatásával iparkodtak a németeknél előnyre szert tenni. Mindkét kérdés természetesen szorosan összefüggött azzal a szintén tisztázandó kérdéssel, hogy vajon Budapest meddig és milyen pontokon számíthat német részről a magyar területi követelések támogatására. Tisztázandó volt a Béccsel szembeni német magatartás is, hiszen az a német álláspont, hogy ők az Anschlusst nem tekintik aktuálisnak, egy közeli ponton túl semmiféle támpontot nem nyújtott az eligazodásra, hacsak arra nem gondolunk, hogy ez a formula is világosan kifejezésre juttatta a perspektivikus német nézetet: nem hajlandók a déli szomszéd bekebelezéséről lemondani. A magyar diplomácia ugyan megpróbálta a német álláspontban rejlő lehetőséget - ti. ha az egyesülést nem tekintik aktuálisnak, akkor nincsen okuk az osztrák kormányzatnak támogatást nyújtó Rómára és Budapestre neheztelni7 9 — kiaknázni, de · azt aligha hihették, hogy ezzel a német álláspontot befolyásoló eredményt érhetnek el. A közvetlen tárgyalás - egyrészt a magyar nagypolitikai koncepció részletes bemutatása, illetve a német reagálás részletes megismerése miatt — okvetlenül szükségesnek látszott. Ami pedig a kétoldalú kapcsolatokat illeti: a június 2-án Budapesten aláírt gazdasági jegyzőkönyv nem volt sem több sem kevesebb a nagyobb volumenű tárgyalások megkezdésére alapot adó lehetőség megteremtésénél. Most kellett igazából tisztázni, vajon a német piac meg fog-e nyílni hosszabb távra és olyan mértékben a magyar mezőgazdasági feleslegek előtt, hogy kielégítő megoldást hoz, vagy sem. Ki kellett puhatolni azt is, hogy végül is a nemzetiszocialisták hogyan viszonyulnak a kisebbségi kérdéshez, hajlandók-e azt a kétoldalú kapcsolatoknak megfelelőképpen alárendelni, illetve elfogadják-e a szomszédos országokban élő német és magyar kisebbség együttes politikai akcióira vonatkozó régi magyar kívánságot. Mindezen problémák tisztázására a magyar kormányfő németországi utazása látszott a leghatékonyabb módnak. Az utazás tervével Gömbös régóta foglalkozhatott, mind ez ideig azonban megvalósítását a kétoldalú kapcsolatok színterén a német gazdasági elzárkózás, nemzetközileg pedig Németország mind alacsonyabbra zuhanó árfolyama megakadályozta. Június 7-én ellenben — hosszadalmas tárgyalások után — Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország képviselői Rómában parafálták a négyhatalmi paktumot. Ε tény — illetve nem sokkal korábban Hitler május 17-i „békebeszéde" - a Birodalmat ismét a nemzetközi életben bizonyos mértékig „szalonképessé" tette. A paktum parafálása másfelől viszont Budapesten súlyos csalódást okozott. Mert az egyezmény szövegéből „minden olyan pont, amelynek Magyarország jelentőséget tulajdonított, s amit Mussolini mint tervezetének célját és értelmét jelölte meg, kimaradt". Az elkeseredés hangulata elsősorban Róma felé áramlott, hiszen a Duce volt az, aki azt hirdette, hogy a nagyhatalmak direktóriuma meghozza a sérelmek orvoslásának, a területi kérdés békés úton történő megvalósításának a lehetőségét. Mussolini már másnap hosszú levélben tájékoztatta Gömböst, amelyben különféle rabulisztikus fordulatokkal kísérelte 7, K 63. 1933-20-1011. Napijelentés Kánya és Schoen 1933. IV. 3-i beszélgetéséről.
