Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850

A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 893 lókat. Igyekezett a munkanélküliség leküzdése érdekében hozott intézkedéseket összehangolni. A munkanélküliség enyhítésének leghatásosabb eszköze a közmunkák megindítása volt; ennek szervezésére az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium kapott megbízást. A közmunkák anyagi alapját jórészt az ország újjáépítésének fedezetéül bevezetett közmunkaváltság képezte. A közmunkákat elsősorban az ármentesítő társulatok védgát és árvízvédelmi berendezéseinek helyreállítási, valamint a háborús károkat szenvedett városok és községek romeltakarító és épülethelyreállítói munkái körében szervezték meg. Ezeknél a munkálatoknál nemcsak a legínségesebb helyzetben levő földmunkások, hanem az ipari és értelmiségi munkanélküliek is keresethez jutottak. A közmunkákat úgy szervezték meg, hogy a befektetett hitelek gazdasági ellenértékét biztosították.10

6 1947. januárig8 megyében, 10 törvényhatósági jogú városban, 27 megyei városban, 8 községben, 31 ármentesítő társulatnál és 8 MÁV üzletvezetőség területén szervezett az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium közmunkát: 32 769 munkanélkülit foglalkoztattak a felsorolt helységekben és 6000 főt Budapesten, tehát összesen 38 769 munkanélkülit foglalkoztattak a közmunka keretében. 1 515 769 napszámot teljesítettek, ami az adott viszonyok mellett igen számottevő eredmény volt, mivel a közmunka keretében foglalkoztatott munkanélküli az összes munkanélkülinek kb. egyharmadát tette ki. A legtöbb munkanélkülit foglalkoztató közmunkát a munkanélküliségtől leginkább sújtott Békés, Hajdú, és Heves vármegyékben szervezték. A városok közül pedig Pécs, Székesfehérvár, Szeged, Karcag, Nyíregyháza részesült a legtöbb munkanélkülit foglalkoztató közmunkában.10

7 A közmunkák szervezésénél az illetékes szervek azt a célt tartották szem előtt, hogy minél több embernek adjanak munkaalkalmat, szerény megélhetést biztosító keretek között. Ezért a Szakszervezeti Tanáccsal egyetértésben a munkabéreket először meglehetősen alacsony mértékben, átlagosan 57 fillér órabérben állapították meg. Később a FÉKOSz, a MÉMOSz és a Szakszervezeti Tanács követelésére 1946. november 18-tól felemelték a munkabért. A legalacsonyabb órabér ettől fogva a földmunkásoknál 60 fillér, a legmagasabb 89 fillér, az építőipari segédmunkásoknál 89 fillér, a szakmunkásoknál 119 fillér, a kubikusoknál 107 fillér volt. A földmunkásoknál és a kubikosoknál a teljesítményrendszert is bevezették. A közmunkán dolgozók baleseti biztosításban, családi pótlékban és karácsonyi segélyben is részesültek. 1947. január l-ig 9 562 418,72 forintot fizettek ki a közmunkán dolgozók részére munkabér fejében.10 8 A közmunkára felhasználható összegek a következőképpen alakultak: az Újjáépítési Közmunkaváltság Alap bevételeit az 1946-1947. költségvetési évre az Újjáépítési Minisztérium 94 000 000 Ft-ban irányozta elő. Ezzel szemben 1946. augusztus 1-től december 21-ig a közmunkaváltság alap összes bevétele 29 390 652 Ft volt. Ebből Budapesten 11 257 943 Ft, a miniszter csekkszámlájára pedig 15 602 432 Ft folyt be. Ezzel a bevétellel szemben a kiadás 28 944 687 Ft volt, ebből az Újjáépítési Minisztérium 21 035 391 Ft-ot fordított közvetlenül a munkanélküliség enyhítésére, beleértve a váro-106

ŰMKL Gazdasági Főtanács XXIII-2. XIX/8. tétel 228/947. ikt. sz. 1947.1. 2. Mistéth Endre építés- és közmunkaügyi miniszter jelentése a GF-nak a munkanélküliségről. 10 7

Uo. 10 8

Uo. 6 Századok 1978/5