Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
876 BAKSAY ZOLTÁN munkaközvetítést az egyes községekben, városokban és azok környékén. Az ipari munkaközvetítőnek volt egy mezőgazdasági megfelelője is, az Országos Mezőgazdasági Munkásközvetítő Központi Iroda, melynek működését az 1898. II. tc.-ben kapott felhatalmazás alapján kiadott földművelésügyi miniszteri rendelettel szabályozták.6 0 A hatósági munkaközvetítőket pártatlanoknak tüntették fel és úgy állították szembe a szakszervezetek és a munkáltatók által fenntartott munkaközvetítők sokat hangoztatott elfogultságával, pártosságával. Valójában a tőkés érdekek hordozói voltak, csakhogy állami jellegüknél fogva ez nehezebben volt felismerhető. Azzal, hogy a munkanélküliek tekintélyes részét, főleg a szervezetlen munkanélkülieket leválasztották a szakszervezetekről, vagyis konkurrenciát teremtettek a szakszervezetek számára, és a munkások gazdasági érdekeit figyelembe nem véve, éhbérért is közvetítettek, nagy szolgálatot tettek a tőkéseknek. Nem véletlen, hogy az osztályösszeütközések élesedésének, a diktatúra fokozásának éveiben az uralkodó osztály különböző csoportjai — vagy maga az államszervezet — mindig előálltak a szakszervezeti közvetítés megszüntetésének és az állami munkaközvetítés egyeduralkodóvá tételének tervével. A tüzet a szakszervezeti közvetítés ellen 1922-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyletben Knob Sándor, a GyOSz titkára nyitotta meg, amikor a szakszervezeti munkaközvetítés osztályharcos eredményeit taglalva kijelentette: nem szabad tétlenül nézni, hogy a szakszervezeti munkaközvetítők a szocialista szakszervezetek toborzói, az osztályharc eszközei legyenek. Mint mondotta, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a munkaközvetítés „visszaadassék eredeti szociális rendeltetésének".61 Vagyis: a közvetítést vegyék ki a szakszervezetek kezéből. A következő támadás 1928 elején következett be, amikor a parlament elfogadta a Nemzetközi Munkaügyi Konferenciának a munkanélküliségről szóló egyezségét. Erre hivatkozva, a kereskedelemügyi miniszter rendelettervezetet készített, mely szerint minden ingyenes munkaközvetítést végző testületnek, egyesületnek kötelessége tevékenységét és tevékenységi körét jelenteni az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak. Ezenkívül kötelesek nyilvántartást vezetni a közvetítésekről, és az általuk nyilvántartott munkapiac helyzetéről kötelesek az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak adatokat szolgáltatni. Végül kötelezték ezeket, hogy tegyenek jelentést az üres munkahelyekről, amelyeket nem tudnak betölteni és azokról a munkanélküliekről, akiknek elhelyezését nem tudják megoldani, abból a célból, hogy az adatok alapján a hatósági munkaközvetítő a szükséges közvetítési tevékenységet megindíthassa. Ezt a rendelettervezetet nyilvánvalóan az a törekvés hatotta át, hogy a szakszervezeti munkaközvetítők tevékenységét a hatósági munkaközvetítők ellenőrzése alá vonják; korlátozzák a szakszervezetek osztályharcos tevékenységét, s a tőkések érdekeit szolgálják.62 A tervezetet azonban a munkásszervezetek ellenállása miatt nem fogadták el, nem lett '"Munkaügyi Szemle, II. évf. 6. sz. 1928. június Koiss Géza: Munkanélküliség. - Uo. II. évf. 8.sz. 1928. aug. Szeibert János: Az üzletszerű állásközvetítés Magyarországon. - Városi Szemle. 1927. év 1085. Koiss Géza: Mit tettek városaink a munkanélküliség leküzdésére? - Munkaügyi Szemle, 1928. II. évf. 7. sz. július. Balogh Andor: Munkaközvetítés és társadalombiztosítás. - Balogh Andor: A magyar munkapiac újjászervezése. Bp. 1926. (A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületének kiadványa.) 61 Famunkások Szaklapja, XXX. évf. 10. sz. 1922. máj. 15. A munkaközvetítés. 6 2 Magyar Gyáripar, XIX. évf. 3. sz. 1928. márc. A magánközvetítő irodák összeműködésének biztosítása.
