Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Baksay Zoltán: A gyáripari munkanélküliség történetéhez Magyarországon 850
A GYÁRIPARI MUNKANÉLKÜLISÉG MAGYARORSZÁGON 853 Az elmondottak ellenére a világháborút megelőzően a munkanélküliség még nem vált kormányzati problémává. Csak szűk körben ismerték fel szociális jelentőségét, annak ellenére, hogy 1911-ben megalakult a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete és első főtitkárának, Ferenczi Imrének vezetésével igyekezett a munkanélküliség problémáját a köztudatba bevinni. Az ő kezdeményezésére készült el 1914-ben az első részletes munkanélküliségi statisztika.1 3 Az első világháború kitörése, a behívások, a bevonulással és a csapatszállításokkal járó forgalmi akadályok, a szükségletekben beállott eltolódások, az 1914 nyarán átmenetileg fellépő bizonytalanság és zűrzavar nehéz helyzetet teremtett a nemzetgazdaság számára. A mezőgazdaságban és a bányászatban azonnali munkáshiány mutatkozott, de a béke szükségleteire berendezkedett ipar a háborús termelésre történt átállásig tömegesen bocsátotta el a munkásokat. Ennek hatására került bele a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1914: L. tc.-be az a rendelkezés, amely felhatalmazta a minisztériumot, hogy egyes városokat a munkaközvetítés hatósági ellátására kötelezhessen. A munkanélküliség, mely a háború első heteiben oly veszedelmesnek mutatkozott, a csakhamar kibontakozó hadikonjunktúra hatására átmeneti jelenségnek bizonyult. A folyton megújuló, mind több és több évfolyamra kiterjedő katonai behívások elvonták az iparból és a kereskedelemből a férfi munkásságnak egy igen tekintélyes részét. A munkanélküliséget munkerőhiány váltotta fel. Mint tömegjelenséggel, a munkanélküliséggel a háború folyamán nem találkozunk többé. Jellemző erre, hogy míg 1914-ben a budapesti hatósági munkaközvetítőnél 37%-kal, a két vidékinél pedig 40%-kal múlta felül a munkakeresők száma a kínált munkahelyekét, 1915-ben ez a két szám leapadt 11, illetve 13%-ra. Budapesten 1916-ban is csak 12%-kal több a munkakeresők száma a kínált munkahelyeknél, vidéken pedig már egyensúlyban volt a kereslet és a kínálat. 1917-ben már Budapesten is egyenlő a kereslet és a kínálat, míg 1918-ban Budapesten már 20%-kal, a vidéken közben felállított 15 hatósági munkaközvetítőnél pedig 90%-kal nagyobb a helykínálat, mint a munkakereslet.1 4 A front összeomlásával, vagyis a világháború befejezésével egyidőben,1918. november végén megindul a háború idején felduzzasztott létszámmal dolgozó, most pedig általános nyersanyaghiánnyal küzdő gyárak leépítése. A termelés rohamosan hanyatlott, félelmetes méreteket öltött a munkanélküliség, melyet tetézett a nagy számban hazaáramló és elhelyezkedést nem találó katonák tömege. Rendeletben állapították meg az elbocsátások sorrendjét, illetve azokat a munkáskategóriákat, melyek a rendeletben megjelölt időpontokban elbocsáthat ókká váltak. Az elbocsátásokkal egyidőben életbeléptették a munkanélküli segély első magyarországi formáját, az ún. szénsegélyt, amelyet az üzemszünet idején munkanélkülivé vált munkások részére fizettek ki. Az a munkás, aki nem esett a szénsegély hatálya alá, ha szakmunkás volt, napi 10 koronát, ha egyéb munkakörben dolgozott, napi 6 korona segélyt kapott, a szakszervezetek vagy a munkaközvetítő intézeteken keresztül.1 5 13 Statisztikai Közlemények, 81. k. 3. sz. Illyefalvy Lajos: i. m. 14 Munkaügyi Közlöny. 1926. márc. 5. XIII. évf. 3-4. sz. Pap Dezső: i. m. I5 Uo. P.I. Archívum 672. f. 1918/27. A hadügyminiszter rendelete a szénsegélyről 1918. dec. 21. - P.I. Archívum 672. f. 1918/23. A kereskedelmi m. kir. miniszter levele a SzOSz-hoz a szénhiány miatt nem dolgozó munkások segélyezése tárgyában.
